A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

268

gyanús szemmel nézték a nácik, házaikat feloszlatják. Rahner nem tartózkodhat Tirolban. Az egyik osztrák pre- látus, Innitzer bíboros bizalmasa Bécs- be hívja. Rahner itt öt évig a lelkipásztori intézet keretében intenzív munkát fejt ki. Konferenciákat ad Németország nagyvárosaiban antropológiai, filozófiai és vallási kérdésekről, jóllehet a háború és a náci rendszer miatt számos nehézséggel kell megküzdenie. Németországban és Franciaországban ekkor már szépen kibontakozik a patrisz- tikus, liturgikus és teológiai megújulás. Rahner az új teológia élvonalában halad. A freiburgi püspök vádaskodásaival szemben megvédi a kerigmatikus teológiát. Vigyázó szemét a franciákra veti, ahol H. de Lubac és Congar művei (CathoHcisme, Chrétiens désunis) megnyitják azt a fejlődési folyamatot, mely — a "Humani generis" en- ciklika által okozott megtorpanás után — a II. vatikáni zsinathoz vezet. 1945 augusztusában Rahnert meghívják az újraalakult pullachi jezsuita skolasztikáidba, hogy dogmatikát tanítson. Közben élénk lelkipásztori tevékenységet fejt ki a lebombázott Münchenben. 1946-ban éhségtől szenved a bajor főváros. Rahner nagyböjti konferenciabeszédeket kezd a Szent Mihály-temp- lomban. Három év múlva ezeket adja közre "Az imádság szükségéről és áldásáról” címmel. 1948-tól újra Innsbruckban dogmatanár. Az 50-es évektől kezdve Rahner egyre több tanulmányt közöl különböző folyóiratokban. Ekkor már világszerte ismert teológus. 1954-től kezdve összegyűjti különböző teológiai Írásait és előadásait Schriften zur Thelogie címmel. 1978ban jelent meg a 13. kötet; az idén őszre pedig a 14. kötet várható.

A 13. kötet előszavában a Szerző röviden válaszol az utóbbi időben többször hangoztatott kérdésekre és kritikákra. Miért nem készít rendszeres összefoglalást teológiájáról? Rahner válasza: Jóllehet nem akart teológiájának rendszeres bemutatása lenni, mégis valamiképpen erre az óhajra válasz 1976- ban megjelent munkája: Grundkurs des Glaubens (Bevezetés a kereszténység fogalmába). A másik kérdés: Miért nem válaszol azoknak a teológusoknak, akik bizonyos tételeit és módszerét bírálták? Rahner bevallja, hogy ez a vállalkozás már meghaladja fizikai erejét. Majd kicsit rezignáltan hozzáfűzi: "Végül is ez nem olyan nagy baj, a katolikus teológia úgyis továbbhalad".

Rahner pár évvel ezelőtt az Osztrák Rádióban elmondta életét. Ebből a vallomásból idézünk egy jellemző szakaszt (vö. Entschluss 1978/10): "Amikor jezsuita lettem, nem akartam tudóssá válni, nem törekedtem akadémiai pályafutásra. Egyszerűen szerzetes és pap akartam lenni, és akár jól, akár rosszul sikerült is, végeredményben e- gész életemben ez számomra magától értetődő maradt. Igyekszik az ember Istent szolgálni, imádkozni, az Euka- risztiát megünnepelni, elmélkedni, a- dott esetben rózsafűzért imádkozni, — mint pap egész évtizedeken keresztül a latin breviáriumot mondani, mint lelkipásztor magát az egyház rendelkezésére bocsátani. Amikor beléptem a noviciátusba, számolnom kellett azzal, hogy talán Indiába küldenek misszionáriusnak, vagy Dél-Brazíliába, ahol ma novíciustársaim közül néhányan él-