A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
27 kínzásáról. A jelentés az Amnesty International szerveihez is eljutott. ’’Beszámoló egy Fülöpsziget-i Misszióból”. Több nyelven ki is adták és széles körökben ismertté tették, mik történnek a hírhedt Camp Crane (a rendőrség központja a Manila-i Quezon City-ben) épületeiben. A Fülöpszigetek kormánya ellensúlyozni akarta a nemzetközi felháborodást és több nyelven kiadott propagandairatában kiemelte, hogy a Beszámoló-ban felsorolt esetek kivételesek, egyéni kilengések következményei és az emberi jogokat tiszteletben tartó Fülöpsziget-i hatóságok is elítélik ezeket. Közben azonban - sejtve, hogy honnét eredt a Beszámoló - az ország déli részén (Mindanao) két katolikus rádióleadótói visszavonták a működési engedélyt, és két katolikus folyóiratot, illetve kiadványt (Signs of the Times-t, amelyet a szerzetes elöljárók megbízásából a rendek közösen adnak ki; és The Communica- tor-t, amelyet a jezsuiták szerkesztenek) betiltottak. SZABÁLYTALANSÁGOK. - A választások körül olyan nagyméretűek voltak a visszaélések, hogy aki nem közvetlen tapasztalatból ismeri őket, el sem tudja képzelni, hogy ilyesmi manapság megtörténhet. Az állami hivatalnokokkal már a választások előtt közölték, hogy állásuk elvesztésével kell számolniuk, ha nem a KBL-re (Kilnsang Baong Lipunan - Mozgalom az új társadalmi rend érdekében - Marcos elnök mozgalma) adják le szavazatukat. Hozzátartozóikat és a háztartásukhoz tartozókat is rá kellett venniük, hogy a KBL-re szavazzanak és ezek pontos névsorát és címét is bekérték tőlük. A választás napján a szavazási urnák sok helyen már a szavazás megkezdése előtt szavazócédulákkal voltak megtelve és a választók nem tudták beléjük helyezni szavazócédulájukat, annyira dugig voltak. Egyes helyeken katonaság jelent meg, szétkergette a szavazásra várakozókat és e- lőre kitöltött cédulákkal telt urnákat hozott a szavazat-számoló bizottságok számára. Egy Baranguay-i kapitány - saját beismerése szerint - egynaga 115 szavazócédulát töltött ki elköltözőitek vagy elhalálozottak nevére. A szavazat-számoló bizottságok tagjait lefizették (200 peso-t kaptak fejenként), hogy olyan szavazócédulákat is a KBL-hez számoljanak, amelyeken nem arra szavaztak. Az utasítás így szólt: ’’Nemcsak KBL-re szavaztok, hanem KBL-t olvastok is!” Az eredmény hivatalos közlésénél nem adták meg a szavazatok számát, csak a győztes jelölteket sorolták fel. Azt mondják, még Imelda, az elnök felesége is tiltakozott, amikor egy jelentéktelen kis mozgalmi ember nevét (Jolly Benitez-nek hívják) ötödik helyen látta a győztesek listáján. "Jolly túl fiatal. Nála érdemekben és tapasztalatokban gazdagabb jelöltjeink vannak. Neki a tizedik helyre kellett volna kerülnie” - mondta. A másnapi újságok a 11. helyen hozták Benitez nevét. Az i- lyen arcpirító csalásoknak számtalan tanúja volt. Aquino szenátor egy szavazatot sem kapott pl. olyan kerületekben, ahol biztos, hogy nagy számban szavaztak rá a választók. A szavazást követő reggelen, mikor a szavazócédulák összeszámlálá- sa még véget sem ért, már a KBL győzelmét ünnepelték. Több helyen maguk a KBL-jelöltek bosszankodtak. ”Ha tudtuk volna, nem dolgoztunk volna annyit és
