A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
255 Tj^ebruár 18-án Tarbes és Lourdes püs- oooooooooooooooooooooooooo M pöke koncelebrált misével nyitotta meg Bernadette Soubirous halálának cen- MÚLT és JELEN tenáriumi évét. A Lourdes-i Mária-jelenések főszereplője 1879. ápr. 16-án halt oooooooooooooooooooooooooo meg a Szeretet nővérei Nevers-i anyaházában, 35 éves korában. XI. Piusz pápa a- vatta szentté 1933-ban, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén. Neve mellől gyakran elhagyjuk a szent jelzőt, egyszerűen Bernadette-nek szólítjuk; bár rendkívüli kegyelmek ragyogták be rövid életét, és Mária üzenetét tolmácsolta a világnak, egészen közel áll hozzánk. Egy közülünk. — Idézzük most fel rövid életrajzát, egyik legjobb ismerője, René Laurentin nyomán. Bernadette, Louise Casterot és Francois Soubirous első gyermeke, Lour- desben, a Boly malomban született 1844. jan 7-én. Két nap múlva keresztelik meg a lourdes-i plébániatemplomban. Francois Soubiros mindig megértő a fizetni nem tudó kliensekkel, így a malom nem képes eltartani a népesedő családot. Abban az évben, mikor IX. Piusz kihirdeti a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját, ponPuskely Mária tosabban 1854. jún. 25-én a Soubirous családnak el kell hagynia a malmot és a házat. Kis kocsira rakják maradék holmijukat és keresik hol húzhatnák meg magukat. Bernadette 1855 őszén megkapja a vidéken pusztító kolerát; átvészeli, de — édesanyja tanúsága szerint — ettől az időtől kezdve meggyöngült az egészsége. 1856-ban rájuk köszönt az éhség. Hogy mégis tető legyen a fejük fölött, a lakatlan lourdes-i börtöncella egy nedves, levegőtlen odújában húzzák meg magukat. Az éhséghez még a szégyen is hozzájárul: az apát nyolc napra becsukják, mert lisztet lopott hat tagú éhező családjának. Hogy az anya mégis mit adott enni a családnak, ezt a kutatók mindmáig nem tudták felderíteni. De soha senki nem látta koldulni őket. — A kilátástalan nyomor ellenére a szülők változatlanul szeretik egymást és gyermekeiket; esténkint közösen imádkoznak. Bernadette a szeretet légkörében növekszik, gondozza kisebb testvéreit, résztvesz a létfenntartásért folytatott mindennapi küzdelemben. Iskoláról, természetesen, szó sem eshetett. 1856 és 58 között Bernadette volt bartres-i dajkájához szegődik el szolgálónak, aki megígéri, hogy eljárhat katekézisre. A juhok azonban — mint Bernadette mondja — csütörtökön is enni akarnak, így soha nem jut el a plébániára. Dajkája, hogy megnyugtassa lelkiismeretét, azzal próbákozik, hogy Bernadette- tel beszajkóztassa a katekizmus első mondatait. A teljes eredménytelenség láttán egyszer így tör ki: ’Túl buta vagy, soha nem leszel elsőádozó”. 1858. január 3Soubirous Szent Bernadette I
