A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
253 tás lecsökken. A lélegzés lecsendesülése után tovább mondjuk magunkban a két kiválasztott szót, és jelentésüknek megfelelően az A- tyával vagy Jézus Krisztussal próbálunk belsőleg kapcsolatba kerülni. Nyugodtabbak leszünk és összeszedettebbek. Nem a lélegzés tudatos irányításáról van szó, hanem hogy meghagyva annak természetes ritmusát, azt szavakkal kísérjük. A lélegzés nagyrészt automatikus fiziológiai funkció, mint a szívverés és az emésztés, de azért lehet ellenőrizni és tudatosan irányítani. Rögzítsük rá figyelmünket, de ne irányítsuk. Hagyjuk, hogy ösztönösen történjék. Lélegzetvételünkhöz kizárólag a két szót adjuk hozzá. Egyszerűbb változat az, ha elhagyjuk a szavakat, és csak a lélegzetvételre koncentrálunk. Az Istennel való kapcsolatban a lélegzésnek nagy fontossága van. A Genezisben az van írva, hogy Jahve agyagból testet formált, és belelehelte lelkét. E szerint a kép szerint az Isten élete a lélegzés által jut bele az emberbe. A zsoltáros azt mondja, hogy a- mennyiben az Isten visszaszívja belőlünk a lélegzetét, meghalunk, "kilélegzünk". Ha ismét ránk lehel, feltámadunk és újjászületünk. Jézus feltámadása után rálehelt a tanítványokra, és azt mondta nekik: "Vegyétek a Szentlel két..." (Jn 20,22). Átadta Lelkét a rálehelés által. A nagy Vigasztalót, a Szentháromság harmadik személyét Szentlé- leknek. Szentleheletnek hívjuk. Ez azt mutatja, hogy a lélegzésnek valami köze van az élethez. Ha erre összpontosítjuk figyelmünket, az azt jelenti, hogy arra koncentrálunk, ami az Istennel egyesít. Ez annyi, mint a Szentiélekre koncentrálni, aki minket éltet. Mindenesetre szeretném hangsúlyozni, hogy mindaz, amit éppen elmondtam, lehet egy jó elmélkedésnek is a témája. Itt nem arról van szó. Nem győzöm eléggé ismételni: az imának ebben a módjában olyan lelki nyugalom alakul ki, amelynek reflexióra már nincs szüksége. Az olvasó bocsássa meg ezeket az ismétléseket, de a hívekkel való foglalkozás arra tanított, hogy a figyelmeztetést nem elég egyszer, elméletben közölni. Amíg az értelem nem tudott eléggé megnyugodni, anélkül, hogy tudatosulna, két percen belül ismét a reflexív síkon gondolkodunk. Az ember a lélegzésre próbál koncentrálni, és megérzi, hogyan telíti az élet. Érzi, hogy az orrlyukakon, a légzőcsövön és a hörgőkön át miként hatol be az élet a tüdő légzacskóiba. Érzi, hogyan jön és megy a levegő. A levegő hordozója az oxigénnek, az ionizált partikuláknak és a kozmikus sugárzásnak. A Lélek a levegőn át éltet minket. Ismét óvom az olvasót a gondolkodástól. Próbálja meg gondolkodás nélkül csak a lélegzést figyelemmel kísérni. A lélegzésre koncentrálás összeszedettségre vezet, és nagyobb békét eredményez. Mikor valakiben nagyobb a béke, jobban egyesül az Istennel. 5. Az imának másik módja, hogy a szívre koncentrálunk. Helyezkedjünk el az imának megfelelően, oldjuk fel a feszültségeket egy jó relaxációval. Mikor a feszültség már jól felengedett, kíséreljük meg szívverésünket meghallani. Először a halántékunkban szoktuk érezni. Ha sehol sem tudjuk megérezni, megkereshetjük a pulzusunkat. Hamarosan érezni fogjuk a szívverést a test különböző részeiben, és végül magában a szívben. Tudatosítsuk, hogy van szívünk, és igyekezzünk megérezni. Képzeljük el testünk e részének anatómiáját, és próbáljuk részletesen érezni. Azután figyelve szívverésünket, maradjunk nyugodtan. A nyugati kultúra szerint a szív a szeretet székhelye, és így valahogyan az "én"-é is. Legalább is az affektiv éné. Ezért székhelye az érzelmeknek és különösen a legnemesebbnek, a szeretetnek. Ennek a tudatosulása kellemes harmóniát teremt. A szívre és dobogására koncentrálva, próbáljuk az Ur Jézus iránti szeretetet felindítani magunkban. Maga Jézus Krisztus az ő szeretetét a szívével hozta kapcsolatba. A Szent Szívtiszteletnek nagyon jelentős fiziológiai alapja van. Hogy sokan nem értik meg és hogy e- gyesek kifogásolható képeket festenek, az más dolog. Azért koncentráljunk a szívünkre, kíséreljük meg énünket megérezni, és i- gyekezzünk a Szent Szűz, az emberiség, a mindenség. Jézus Krisztus vagy az Atya i- ránt szeretetet érezni. Igyekezzünk énünket
