A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
243 mája volt az istenek és az emberek közötti kapcsolat megteremtése. A filozófusok szerint, a két véglet közötti űrt csak egy harmadik - az isteneknél kisebb és az embereknél nagyobb — közvetítő tudja áthidalni. Ezt az elgondolást és az ószövetségben szereplő angyalok tanát könnyű volt összeegyeztetni és népszerűvé tenni, főleg a zsidóságból megtért hívek között. Szent Pál talán ez ellen nem is tiltakozott volna, mert lényegében egy vallásfilozófiai kérdésről volt szó. A tévedés, amit szent Pál élesen elítél, ott csúszott be, hogy Krisztust is i- lyen közvetítőnek képzelték el, aki kisebb Istennél és több az embereknél. Ó a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtett. Ó előbb van mindennél és minden benne áll fönn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ó a kezdet, elsöszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ó a kereszten vérével békességet szerzett. (Kol. 1, 15-20) Pár évvel előbb az első korintusi levél 12. fejezetében már megemlítette szent Pál Krisztus szerepét az Egyházban. Ezt a börtönben újra átelmélkedett tanítását részletesen kifejti levele első részében, hogy a tévelygőket a helyes útra terelje. A levél tónusa hitvallásra emlékeztet. Szent Pál nem száll vitába filozófiai alapon a tévtaní- tókkal. Számára az egyik vallásfilozófiai magyarázat olyan jó, mint a másik — feltéve, ha Krisztus egyedülálló szerepét elismeri. így elfogadja a kolosszeiek által előterjesztett világképet, de egy lépéssel továbbmegy és leírja Krisztus egyedülálló szerepét a teremtésben és az Egyházban. Ami a teremtést illeti: "Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje " (2, 10). A zsidók Isten bölcsességét látták a teremtett világban. A Bölcsesség ott volt a teremtés kezdetén. A görög filozófusok az értelmet akarták kihámozni mindenből. Szent Pál szerint Krisztus minden teremtmény elsőszülötte, a "láthatatlan Isten képmása" (15). Ez utóbbi kifejezés nyilvánvalóan a Teremtés könyvére utal: "teremtsünk embert képmásunkra" (1, 26). Szent Pál szerint tehát Krisztus az ember és az egész teremtés ŐSMINTÁJA, mert Isten mindent "benne", "általa" és "érte" teremtett. Napjainkban Teilhard de Chardin dolgozott ki egy ilyen vallásfilozófiai rendszert, amely szerint az egész teremtés az Istenből kimúlva az ÓMEGA pont. Krisztus felé fejlődik. Szent Pál szerint Krisztus az egész teremtés középpontja, úgyis mint ősminta, és úgy is mint annak megvalósulása. Ezután a kozmikus és mindent átfogó kép után hirtelen a teremtés egy kicsinek látszó pontjára, az Egyház
