A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
229 szekták virágzásának magyarázata? Ha arra gondolunk, ami a franciáknál az 1789-es forradalom után történt, vagy az angoloknál a kezdődő indusztriális forradalom kísérőjelenségeire, kézenfekvő a felelet: a társadalmi struktúrák megbomlásának, megrázkódtatásának idején vonzzák az embereket a szekták. így volt ez Amerikában a szektarizmus első nagy hulláma esetén, amikor a 19. század elején az ottani protestantizmus merev struktúrái voltak bomladozóban s a társadalmat a nyugati területek felé irányuló népvándorlás kavarta fel. A mai szekta-elteije- dést is a szociológusok ilyen társadalmi megrázkódtatással magyarázzák: a vietnámi háború nyomán fellépő trauma- tizmusok és társadalmi megrázkódtatások a kivirágzás okai. Az amerikaiak nagy része, köztük a katolikusok, nem nézik rossz szemmel ezt a jelenséget. Azt tartják, hogy mindez tulajdonképpen arra mutat, hogy a fiatalság utat keres, a lét értelmét kutatja, a legmélyebb egzisztenciális kérdéseket teszi fel magának, s ha a szekták nem is a hagyományos egyházak feleleit adják ezekre a kérdésekre, egy idő múltán majd világossá lesz a fiatalok előtt a szekták véges jellege, és lehetőségeik korlátoltsága, bezártsága, s akkor majd visszatérnek atyáik hitéhez. T agadhatatlan, hogy a szekták ro- konszenvet tudnak ébreszteni maguk iránt. Csak helyeslést vált ki, a- mikor a dél-koreai milliomos követői, a múnisták például seprűkkel, lapátokkal jelennek meg a newyorki utcákon és buzgón seprik a szemetet. Ki tartaná veszedelmeseknek Krisna követőit, a- kik táncolnak, hindú szenténekeiket é- neklik, hosszú sárga tógáikban, a fiatal anyák csecsemőikkel a karjukon? És a Synanon tagjait is csak becsülni lehet azért a munkájukért, amit az alkoholisMaharaj Ji egyik propagandistája a földalattin talált figyelmes hallgatóságra (New York)