A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
221 gyár főpásztorok szemében sem volna a liturgikus előírásokat sértő ténykedés - nyugaton a főpásztorok messzemenő felhatalmazást adtak a lelkipásztoroknak házi misék tartására. A nyugaton érvényes liturgikus gyakorlat a papi civilben történő koncelebrálást nem minden esetben tiltja, sőt bizonyos alkalmakkor ez az egyetlen lehetősége és széles körben elfogadott módja a nagy számban összegyűlt papság közös miséjének. A magyar egyház számára a nyugattól eltérő liturgikus rendet a tömeg-hírközlő eszközök és a túrizmus korában érvényre juttatni nehéz feladat lenne, a világegyház liturgikus szokásait figyelembe vevő szabályzat viszont hathatósabban tudná segíteni a lényeges kérdéseket érintő visszaélések kiküszöbölését. A püspökkari körlevél okkal hangsúlyozza, hogy a lelkipásztori munka megbízáson alapul és hogy a függő viszony megtartása — az egyházi fegyelem alapja — fontos. A "ki-ki csinálja, ahogy akarja vagy tudja" lelkipásztori stílus, melyet a körlevél szeretne kiküszöbölni, az elmúlt évtizedek egyház- politikai problémái miatt, az egyházüldözés korszakában honosodott meg a magyar egyházban. Azelőtt a magyar egyház és társadalom közismerten túlzásba vitte a tekintélyi és illetékességi elv tiszteletbentartását. A magyar papság a háború után viszont évtizedeken keresztül többé-kevésbé hiányolta az igazi atyai vezetést. Hivatásbeli munkájára útmutatást vagy annak védelmét nem mindig kaphatta meg püspökétől. Sokáig - és néha még ma is - úgy érezhette, hogy az állam rendelkezéseit lelkipásztori munkájánál jobban figyelembe kell vennie, mint az egyház előírásait. Különösen zavaróan hat az alsópapságra, ha azt tapasztalja, hogy állami utasítások egyházi elöljáróságán keresztül érkeznek hozzá, vagy hogy látszólag tisztán egyházfegyelmi ügyet állami szerv vagy az Állami Egyházügyi Hivatal egyházpolitikai kérdés gyanánt kezei. Éppen a lelkipásztori munka korszerű elmélyítésének előmozdítására írt püspökkari körlevéllel egyidőben, 1978 decemberében, jelent meg az Állam és Igazgatás c. folyóiratban Straub Istvánnak, az Állami Egyházügyi Hivatal második emberének írása, melynek egy része hasonló gondolatokkal foglalkozik, mint a püspökkari körlevél. Egyházpolitikánk Alapvonásai c. cikkében ezt olvassuk: "Azok a lelkészek, akik illegális utakat keresnek, szükségszerűen beleütköznek egyházuk és államuk törvényes rendjébe. Természetesen más a fellépésünk azokkal szemben, akik túlbuzgóságból, felületességből lépik át a törvényes rendet (szabálytalankodnak, vagy elkülönülnek), mint azokkal szemben, akik tudatosan akarnak ártani, zavart okozni, a politikai szembenállás szervezett demonstrálásával vagy illegális formák útján." A //. Vatikáni Zsinat az "alsó szinten" , vagyis a lelkipásztori tapasztalatban már meglévő törekvéseket emelt tekintélyével általános szabállyá s a zsinati döntések, ///. a legfőbb pásztori megerősítés révén a megújult egyházi vezetés irányelvévé. ÁH ez a magyar egyházra is. A fakultatív, legális iskolai hitoktatás első korszakában állami és egyházi részről is sokat hangoztatták az "illegális hitoktatás" fogalmát
