A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
210 egymás mellett élése, mint az országhatárok. — Ezek voltak a beszéd főbb megállapításai. Döpfner bíboros tíz év múlva (61-től már München érseke) egy magán- beszélgetésben feltárta, milyen rosszul esett neki berlini beszédje után a Keletnémet Menekültek Szervezetének kemény kritikája. Szándéka ellenére 1960-ban még Adenauer kancellárral is ellentétbe került, aki a kelet-németeket azzal hitegette, hogy Nyugat-Németország újraegyesítésüket is elérheti, ha hűségesen kitart a NATO mellett. Wyszinski bíboros akkoriban emlegette úgy Adenauert, mint: az az ellenséges beállítottságú ember, a messzi Nyugaton. Döpfner a második vatikáni zsinaton, amelynek kezdeti ülésein találkoztak össze először lengyel püspökök a német hierarchia képviselőivel, egy rokoniélekre talált Boleslaw Ko minek-ben, aki Wroclaw-i címzetes püspök volt akkor és hozzá hasonlón azt a célt tűzte ki maga elé, hogy hidat verjen az egykori ellenfelek közé és bizonyos nemzeti előítéleteket is tompítson, a napi politika kérdéseiben is áttöje a gátakat anélkül, hogy ugyanakkor honfitársai szemében hazafiatlannak tűnjön. A két főpap az évek folyamán, olykor heves érzelmektől is indítva, hol közeledett egymáshoz, hol meg eltávolodott egymástól. Dialógusukat megnehezítette, hogy Döpfnemek, aki közben a német Püspökkai Konferencia elnöke is lett, a többi német püspök álláspontját is figyelembe kellett vennie; Komineknek pedig, aki közben Wroclaw érseke, majd bíboros is lett, a nacional- listább beálítottságú Wyszynskire kellett mindig tekintettel lennie, akinek ellenében őt a lengyel kormány is, mint adút szerette volna kijátszani. A lengyel prímás egyébként is szkeptikus magatartást tanúsított Komi- nek német főpapokkal fenntartott kapcsolata iránt. Kominek halála után kiadott naplójából ma már azt is tudjuk, hogy a kelet-német (Meiszen, Görlitz, Berlin és Magdeburg) püspökökkel létesített összeköttetései problémátlanabbak voltak, mint a nyugat-németországi kapcsolatai. T alán azért is, mert ezek is kommunista rendszerben éltek, továbbá pedig, mert ezek hívei között nem voltak menekültek, akik a határok revíziójáért küzdöttek. A nyugat-német püspökök nem voltak u- gyan egységesek, mindegyiküknek mindenről megvolt a maga elképzelése; a velük való kapcsolat minden tekintetben nehézkesebb volt. Ha a fentebb említettek részleteit Kominek életében a kezdeményező kevesen ismerték is, az köztudomású volt, hogy ő áll kezdeményezőként a lengyel püspökök híres levele mögött, amelyet a német főpapokhoz intéztek. A levél egyben arra is jó alkalom volt, hogy a német püspököket a lengyel katolicizmus ezredévi ünnepségeire is meghívják és egyben a lengyel határok elfogadására hangolják. Kominek szerepét múltja is befolyásolta. Sziléziai születésű volt, kétnyelvű gyermek, aki fiatalkorában hozzászokott ahhoz, hogy német honfitársai lengyel beszéde miatt lengyelnek, lengyel rokonsága meg németje miatt németnek tartsa és lenézze. Római tartózkodása idején, 1963-ban már erősen támadták a Menekült Szervezetek egy vatikáni rádióban tartott előadása miatt, amelyben az új lengyel határok