A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
21 valami harapnivaló is, bodorították a pipafüstöt és elbeszélgettek. Társadalomkerülő vonásait az is kidomborította, hogy a Városhegyen sszőllejében, hajlékában lakott. Most már egyedül, özvegyen, gyermektelenül. De vagy 30 évet feleségével, az Erzsivel, akinek sírhantjára hajlékából oda is lehetett látni a temető dombjára, szép tiszta napokon. Bizalmas látogatói közé tartozott a papja is, akit sétái vagy fí- liabeli látogatásai arra is elvetettek néhanapján. Ilyenkor nem kerülhette el a hajlékot. Hogy el nem kerülte, annak oka nemcsak az volt, hogy emberi alapon is megbarátkoztak egymással, hanem lelkipásztori lelke is indította, hogy ezt a ’’különc” bárányát szem elől ne tévessze. Nem volt ő rossz ember — mondta néha papja a káplánjának, aki nem tudta megérteni, mi beszélnivalója akadhat főnökének egy i- lyen társadalomkerülő alakkal. — Hiszen ez az ember tele van keserűséggel — állapítá meg a fiatal pap. — Mégpedig olyan keserűséggel, hogyha kiadná magából és kiköpné a falura, Lőcsfalva keserűségben fuldokolna. — No, no, ne vesse el annyira a sulykot, öcsém - csitította társát az öregebb. - A papnak a dolga, hogy megakadályozza keserűsége kiömlését, és talán segíthet. o A lőcsfalvi pap sajátmagának így állította össze Kurics Miklós történetét, mely egyúttal életbölcsletét is magában foglalta. Keserűségének oka az volt — mint maga Miklós egyszerű paraszti eszével tömören megfogalmazta papjának és barátainak: ”E- letfogytiglani börtön az ember élete...” Mikor a lőcsfalvi pap először hallotta ezt kesergő híve szájából, Plátó, a görög bölcs jutott eszébe tanulmányi idejéből. Mert Plátó is úgy képzelte el az embernek a külső világhoz való viszonyát, hogy az ember mintegy barlangban ül és annak szűk nyílásán néz kifelé, vagy mint egy magzat az anyja ö- lében belül, és így alkotja ismereteit a külvüágról. Egyszer meg is kérdezte hívét: — Hát aztán miből gondolja, hogy életünk egy életfogytiglani börtön itt a földön? — Hát nem az? — válaszolt kérdéssel Miklós barátunk, És el is mondta papjának a börtönben szerzett tapasztalatait. o Halljuk hát Kurics Miklós plátói bölcseletét. — Hát először is — folytatta — engem senki sem kérdezett, hogy meg akarok-e erre a világra születni vagy nem... Hogy ki akarta, mikor, hogyan és miért... azt maguk, papok, úgy magyarázzák, hogy
