A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
199 sze minket az Atya, Fiú és a Szent Lélek életével. így az Eukarisztia valóban kötelék, a szeretet köteléke, mely tökéletes egységbe fűz minket, akik Krisztust a szentáldozásban magunkhoz vesszük és felemel minket, teremtményi életünket a megistenülés legmagasabb régióiba, ahol a mi életünk Krisztusba, az Isten Fiába beépülve és Vele s egymással egységbeolvadva az Atya, a Fiú és a Szent Lélek ölén az örök élet boldogságát műveli és fejleszti ki teljessé benMETYKÓ EDIT nünk. A szentáldozás előtt és után minden ima, legyen az szavakba foglalva vagy csendes szemlélődés, mely által az Eukarisztia a szeretet kötelékét az egységben Krisztussal, a Szentháromsággal és bennük és velük testvéreinkkel erősíti és szorosabbá teszi, úgy hogy Krisztus mind teljesebben éljen mibennünk és mi őbenne, segít megvalósítani azt a célt, melyet az Ur Jézus elérni akart, amikor szent testét eledelül, szent vérét pedig italul adta nekünk. CSAK BUBORÉK... Amikor én is ott léteztem, ott lélegeztem be közietek a drága, ózondús oxigént, — s a széngázt is —, amikor ibolya illatát és eső verte erdő páráját szívtam szomjas tüdőmbe... Nem hittem volna, nem gondoltam volna, hogy az ember csupán egy buborék. Amikor madárdalos tavaszban és surrogó méhek között szívfájdító magányban bandukoltam közietek s minden idegszálam pattanásig feszülve vágyta, várta, szürcsölte az édes létet önző-boldog szívvel, ifjú-lázas hittel nem gondoltam volna, nem is hittem volna, hogy a lét nem más, csak buborék. Amikor lelkem, íme, csendben ruhát cserélt, előttetek itt áll egy ember... Életsúlyú ruháját, keresztes gúnyáját ledobva ragyog, mint egy pohár vízben a csillogó, könnyű, ezüstös buborék... Az öröklét szintjén sok milliónyi buborék-testvérrel együtt várja a felszállás mámorító szent pillanatát. S egyszer biztosan libegve száll, suhan fel a Végtelenbe.
