A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-05-01 / 5. szám

197

az emberiség nevében és az istenfiúság kegyelmét visszaszerezve, melyet az ember az eredeti bűnben elvesztett, őt az Atyához vezeti, vele összeköti és helyreállítja az egységet Isten és ember s az egységet az ember s ember között.

Eként a Megváltásban két tény valósul meg: Krisztusban az ember kien- gesztelődik Istennel s vele egységre lép: Isten gyermeke lesz az isteni természetben való részesedés, a kegyelem által, s ugyanakkor — s ez a második tény — ugyanebben a Krisztusban ember az emberrel nagy egységbe fonódik össze: Isten, az Atya családjának, Krisztus misztikus Testének tagja lesz és oly egységben él egymással, mint a- milyen egységben vannak egyazon testnek tagjai. Ugyanaz az isteni élet, mely Krisztusból, mint Főből belénk árad és Vele összeköt, összeköt minket Istennel és minden emberrel, akiben ez az isteni élet kering.

A Megváltásnak ez a csodája már végbemegy bennünk a keresztségben: már e szentségben személyes egységre lépünk Krisztussal és ugyanakkor beik- tatódunk Isten népébe, Krisztus misztikus Testébe. Ezt az egységet Krisztussal és Krisztusban a megkereszteltekkel az összes többi szentség erősíti, de főként és mindenekelőtt az Euka- risztia vétele táplálja és tartja fenn. A szentáldozást éppen ezért nevezzük ’’communió”-nak, mert ez a latin szó, mely a legtöbb európai nyelvbe is átment, kifejezi azt, ami Krisztus testének vételekor bennünk végbemegy: az egységet Vele és testvéreinkkel Benne, hogy azt tökéletesebbé, teljesebbé és bensőségesebbé tegye. ”Az Eukarisztia kenyerének megtörésekor — tanítja a

II. Vatikáni Zsinat (LG 7) - valóságosan részesedünk az Ur testében s így közösségre lépünk Ővele és egymással is. ’Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből eszünk’ (1 Kor 12,27), e- gyenként azonban ’egymásnak vagyunk tagjai’ (Rom 12,5). Amint az emberi test összes tagjai, jóllehet nagy a számuk, mégis egy testet alkotnak, úgy egyesülnek a hívők is Krisztusban.”

Az Eukarisztia jellegzetes kegyelme tehát az egység Krisztusban és Benne mindazokkal, akik az Ő misztikus Testének tagjai. A szentáldozásnak ez a két hatása teljesen egyidejű: táplálja bennünk a krisztusi életet, de ugyanakkor tökéletesíti az ő misztikus testébe való beépülésünket is, a szeretet egységét Krisztussal és Benne s Általa testvéreinkkel is, aminek gyakorlati megvalósítása aztán a mi feladatunk: keresnünk kell Krisztussal és testvéreinkkel Benne ezt az egységet a szeretetben. Az első keresztényekről olvassuk is, hogy egy szív és egy lélek voltak a kenyértörésben (Ap.Csel. 4,32) s ezért mi is minél teljesebben és mélyebben egyesülünk Krisztussal, annál erősebb lesz közöttünk a szeretet köteléke, az egység Krisztusban ugyanazokkal, akik ugyanabban a kenyérben részesülnek. Nem ok nélkül kérjük a szentmise 3. kánonjában a mennyei Atyát, hogy ”a- kiket Fiad testével és vérével táplálsz, add meg azoknak a Szent Lélek teljességét s így Krisztusban egy testté és lélekké váljanak.”

Ez az egység a szeretetben, mely megvalósul s a teljesség felé fejlődik bennünk az Eukarisztia által Krisztus-