A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
187 e—j közép-európai gótika megteremtet- oooooooooooooooooooooooooo te a biblikus és vallásos ismeretterjesztés- korában legmegfelelőbb - eszközét: a apróságok szárnyasoltárokat. Ezek az egyszerű nép számára helyettesíteni tudták a kódexe- oooooooooooooooooooooooooo két és csak a kiváltságosak számára hozzáférhető könyvtárakat. Mindenki számára érthető nyelven tárják fel a biblia világát, a szentek közkedvelt legendáriumait. A középkori táblaképfestők valóságos ’’néptanítók” voltak. Bámulatra méltó ökonómiai érzék jellemezte hazai régiségek őket az anyag válogatásában és megjelenítésében. Felfedezték az adott témák tartalmi összefüggéseit és úgy használták ki a meghatározott számú táblák gyakran szűkös felületeit, hogy több jelenet összeolvasásával is egészet alkottak. A kor néhány kiváló mestere szinte a mai filmművészet eszközeivel élt: áttűnéseket és montázsokat alkalmazott és képes volt néhány táblaképen az események egész sorát ’’lepergetni”. Ezt a bámulatra méltó formát csodálhatjuk az esztergomi Keresztény Múzeum középkori töredékeket őrző kiállítási termeiben. Különösen a feltámadás, a húsvét jeleneteit ábrázoló képek sajátosak. Azonnal feltűnik, hogy a középkor szoros összhangot teremt Krisztus szenvedésének és megdicsőülésének misztériuma között. Még a kifejezetten Passió-oltárok is a megdicsőülés jeleneteivel zárják le a nagyhét eseményeit: többnyire Jézus feltámadását, mennybemenetelét ábrázolva. A középkor nem ismeri a barokkban népszerűvé vált keresztút reménytelenül végződő stációit. Jézus sorsát nem véglegesen pecsételi meg a korabeli főpapság és a farizeusok ádáz gyűlölete. Sorsa - a mi emberi sorsunk előképeként - az Atyától elnyert dicsőségben teljesedik ki. Az első név szerint ismert magyar mester - Kolozsvári Tamás (1427)- Garamszentbenedekről származó szárnyasoltárának "Feltámadás” tábláján a nyurga és fiatalos külsejű Jézus légies könnyedséggel lép át a lepecsételt gótikus kőkoporsó fedelén. Bal lába még a szarkofágban van, de jobb lábával már kilép a földre. Jobb kezével áldást oszt, baljával a húsvéti diadal lobogóját tartja. Ennek a húsvéti békét hirdető jelvénynek ellentéte a Jézus lába előtt alvó katona lándzsája, hiszen szinte egy tőből, egy talajból ágaskodnak az aranymintás ég felé. Az őrség másik tagja felriad, szeme csodálkozással mered Jézusra, mintha nem tudná, valóságot lát-e vagy káprázat áldozata. A választ két bodros hajú, szőke angyal adja meg: a kőkoporsó fedelén térdepelve az üres halotti gyolcsokat mutatják. De a magyar későgótikus festészet legnagyobbját csak nevének kezdőbetűiről ismerjük. M.S. 1506 áll feltámadási szárnyasoltára négy táblájának e- gyikén (a Selmecbányái szárnyasoltár töredékeként kerültek a Keresztény Múzeumba). Jézus áldó mozdulattal egy kőlapon áll lezárt koporsója előtt. A sirt őrző katonák riadtan a végvári vitézek ismert fegyvereit szorongatják: az egyszerű ijjat, a szablyát és a rugós nyílvesszőt, a számszeríjat. A festő saját korának kelléktárát használta fel a biblikus szereplők ábrázolásánál. Az egyik őr malomkő nagyságú turbánnal a fején bóbiskol, vállán láncos buzogánnyal: a római kato
