A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

171

— Hát nem hajjátok, hogy hflak?... Nézd csak, János, — szólt o- da az urának — ez meg a Terebes komáék Pirije. Hát te meg ki vagy? — kérdi a Marosát.

— Én meg a Kovács Marcsa vagyok, a Kovács Mihály jánya.

— Na, kerüjjetek bejjebb! - szól a fiúk anyja.

A fiúk szó nélkül lestek a lányokra a sarokból.

— Hé, meglocsolunk titeket Húsvétra! — szól az idősebbik Ka- csándi gyerek.

Előkerültek a tojások. Három fiú után két lánynak: egész kis tojásgyűjtemény. így jártak egész délelőtt.

0 <> <>

Elérkezett a Húsvét hétfője. A legénykék már korán felkeltek. Mosakodtak, öltözködtek. A rózsavizes üvegek már készen voltak, ritkaszövésű vászonnal volt bekötve az üvegszája. Subickolták a kis csizmákat fényesre. Mikor elfogyott a nyáluk, apjukat-anyjukat kérték, hogy köpnének a subickra... Készen volt az indulásra a három Kacsándi fiú. A szülők büszkén néztek ünneplőbe öltözött csemetéikre. ’’Három jövendőbeli huszár” — gondolta büszkén az apjuk. Sok tojást kiadtak nagypénteken, hát sok helyre kell menni. Most náluk volt egy kaska, amibe majd belerakják a fizetséget, a szép hímestojá- sokat.

Elsőbbet a Terebesék kapujában álltak meg.

— Eljött a locsolkodás reggele, üvegünk jószagú rózsavízzel tele.

Adják hát elő a szép kislányokat

és a locsolásért járó tojásokat!... Be szabad-é jönni a lányokat meglocsolni? - kiáltották be a rigmus után.

— Csak gyertek, gyertek! — hangzott belülről.

— Locsolkodni jöttünk, rózsavizet hoztunk.

— Vigyázzatok lányok, meglocsolunk mostan! — szólt az idősebb Kacsándi gyerek.

S megkapván a szép hímestojásokat a kaskába, siettek tovább.

0 0 0

Mikor a lőcsfalvi pap később a kántorral útjukban átmentek a falun, az utcákon már elhajigálva ott voltak a hímestojás héjjak. Mert hímestojás ide, hímestojás oda, az számított, ami a héj alatt volt, nem az, ami rajta.

— Lássa, ilyen az élet — szólt a lőcsfalvi pap. — Milyen sok gonddal festették szakértő kezek ezeket a tojásokat két napon át, s most itt hevernek az utcán.