A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám

139

e~~]z esztergomi káptalan kincses tárd- oooooooooooooooooooooooooo ban őrizték, mielőtt a Keresztény Múzeumba került 15. századbeli ötvösművé- apróságok

szetünknek azt a remekét, amelyet "Mátyás-kálvária" néven ismerünk. Szína- oooooooooooooooooooooooooo ranyból készült, 5 kg súlyú, 72 cm magas és 213 igazgyöngyöngyön kívül számos drágakő ékíti. Két különböző korban és ízlésben készült darabból áll. A felső, régebbi résznek eredeti talapzatát újabb, reneszánsz ízlésű rész pótolja, amelyet Mátyás készíttetett. Stílusa quatt- hazai régiségek centó-i s valószínűen milánói munka. A felső rész aZsig- mond korabeli gótikus magyar ötvösség alkotása. Középső tagjában pillérekből és csúcsívekből szerkesztett, áttört kápolna áll, melynek középső oszlopához a megkínzott Krisztus van kötözve, mellette Szűz Mária és szent János apostol. A szak- emeberek úgy gondolják, hogy valószínűen Siena-ban iskolázott magyar ötvöstől származik. Eredetileg Korvin János örökölte, ő ajándékozta Bakócz Tamásnak, így került az esztergomi káptalan birtokába. □

A Festetics-kódex pergamenre írt becses magyar nyelvemlék. A híres keszthelyi Festetics könytár tulajdona volt. Kinizsi Pálné, Magyar Benigna számára készült, gazdagon díszített rideg barát-gót betűvel hártyára írott, 12 rétü zsolozsmáskönyv. Legkésőbb 1494 elején írhatták. Majdnem minden lapján van egynéhány arany nagybetű. Az első lapot virágdísz köríti. A másodikon a Kini- nizsi- és Magyar címer látható. Festőjével valóban dicsekedhetünk, még olasz könyvfestő kortársai is, kik Mátyás király könyveit díszítették, bátran céhükbe- linek vallhatták volna. A kódex alkalmasint a pálosok nagyvázsonyi kolostorában készült. Nyelve és szókincse nagyjában megegyezik régebbi kódexeinkkel (egy pár szó és forma: ewedez = övez, lekce = lecke — a latin lectió-ból —, tehág = tehát, sameel = zsámoly). Tulajdonosa nem mindennapi sorsú magyar asz- szony volt. Kinizsi Pál halála után a férjétől alapított nagyvázsonyi női pálos kolostorba vonult. De kilépett és még kétszer férjhezment. Házasságai nem voltak szerencsések. Harmadik férjét meg is ölette, amiért javai elkobzásával bűnhődött. □

A régi nagyváradi káptalan alapját még Szt. László királyunk vetette meg 1075 körül. A bihari püspökségnek Váradra történt áthelyezésével (1091) székeskáptalani rangra emelkedett. Amikor 1557-ben az erdélyi rendek megbízásából Varkocs Tamás lefoglalta az egyházi javakat, tagjai szétszóródtak. Az 1566- iki tordai végzés csak úgy engedte volna meg nekik a váradi tartózkodást, ha a protestantizmusra térnek (ami az idők szellemében nem látszott olyan tragikusnak) és megválnak jószágaiktól (ez volta nehezebb dió). E körülmény és a török megszállás (1660-92) miatt csak Csáky Imre püspök (1702-32) szervezhette újjá a káptalant tíz stallummal. Ez a szám a 19. század elején tizenhatra emelkedett. Belőlük hat az ún. irodalmi stallum, amelyekre tudományos és irodalmi téren érdemes munkát kifejtő, idegen egyházmegyebelieket is kinevezhettek. A Ma