A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
123 Az ünnepélyes istentiszteletre megtelt a dóm az utolsó helyekig. Az első padban az Osló-i luteránus püspök, Aarflot András, foglalt helyet feleségével együtt és Lars Roar Langslet, parlamenti képviselő, a vallás és közoktatási bizottság elnöke. J. W. Gran, Osló-i katolikus püspök üdvözlő szavaiban történelmi jelentőségűnek nevezte a tényt, hogy ezen az ünnepségen a luteránus püspök is résztvesz. Szentbeszédében kitért Krisztus Király ünnepének a jelentőségére, amely által nagyszerűen kifejezésre jut, hogy a mi vallási életünk központjában Krisztus áll. Ö a fő, mi vagyunk testének tagjai... A továbbiakban köszönetét mondott Istennek a kegyelmekért, amiket az elmúlt években kaptunk, különösen a reformokért, amiket a II. Vatikáni Zsinat hozott nekünk. A megújulás gondolata éljen bennünk továbbra is, ez hozzon bennünket Krisztushoz közelebb, különben minden megújulás csak látszatreform lesz. Jubileumi ajándékként is a megújulás kegyelmét kérjük Istentől. ☆ A hálaadó istentisztelet után ünnepség következett a Szabad- kőművesek Házában. Itt, a város egyik legszebb termében ünnepélyes, de egyszersmind kedélyes, meghitt hangulat uralkodott a meghívott 250 vendég között. Több előadó szólalt fel és megemlékezett az elmúlt 25 évről. A beszédekben többször visszatért a gondolat, hogy mennyi minden változott az Egyház életében az elmúlt 25 év alatt... Különösen megható volt Aarflot luteránus püspök beszéde. Egyszerű szavakkal elmondta, hogy ezekben a napokban (78 októberében) Rómában volt, ahol Gran püspök közbenjárására magánkihallgatást kapott a pápától. Amikor a pápával közölte, hogy rövidesen részt fog venni Osló-ban a katolikus püspökség 25 éves jubileumán, a pápa megbízta, hogy üdvözölje a nevében Oslo katolikusait, "így én vagyok az első, aki az új pápa üdvözletét elhozta" — mondotta a püspök. Viharos taps fogadta szavait. A püspök beszélt a kereszténység egységének megvalósulásáról is és reményének adott kifejezést, hogy egyszer majdcsak el fog jönni az idő, amikor a luteránus püspök a katolikus papokkal együtt fogja kiosztani az Úrvacsorát. Végül a Szabadkőművesek Nagymestere is üdvözölte a jubiláló katolikusokat és örömét fejezte ki, hogy ezt a szép ünnepet az ő házukban tartották meg. Megállapította, hogy 25 évvel ezelőtt ez nem lett volna lehetséges. Köszönte a katolikusoknak, hogy nemcsak kezüket nyújtották ki a Szabadkőművesek felé, hanem szívüket is megnyitották nekik.
