A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám

114

sem tudta volna tekinteni. A falusi pap képét festették róla, akinemtudeligazod- az intellektüellek bonyolult világában. Egyházi páyafutásának szűk kereteit is emlegették: Velence és vidékén kívül nem sokat ismert a világból. Szegényes, egyszerű életmódját tisztelettel emlegették, de célzást tettek rá, hogy ez csak a Dolomitok vidékének polenta-evő szegénysége; nem jelenti még azt, hogy a fejlődésben lévő Harmadik Világ szegénységével és problémáival is tisztában lenne. Nem elég ma - írták - egy buzgó és szentéletű pápa, ha nincs érzéke a politikai összefüggésekhez és nincs tisztában a Kúria mechanizmusával. Tanultságát és szédületes emlékezőtehetségét csodálták, de közben egyszerűségét úgy emlegették, mintha egy hosszabb pontifikátus esetén félő, hogy csak kiábrándulást és csalódásokat okozna. Minden megnyilatkozását alapos vizsgálatnak vetették alá és mindezeket a bíborosok előtt a konklávé után tett megjegyzése (A Jóisten bocsássa meg nektek, amit velem tettetek) fényénél arra magyarázták, hogy a pápa korán észrevette, hogy a hivatalával járó feladatok túlnőttek rajta.

Ennek a kritikának kettős célja volt. Nemcsak az elhúnyt pápa személyének szólt, hanem az utódját választó bíborosoknak is. Az olaszok szemében Luciani, aki minden marxista szellemű irányzattól távol állott, konzervatív beállítottságú főpapnak számított. A konzervatív és liberális sajtó úgy emlékezett rá, mint a pápa, aki hitre tanít és az erkölcsi alapszabályokat emlegeti, de egyebet nem tesz, - és meg volt vele elégedve. A baloldalra kacsintgató, és az intellektuális körökre ható publicisták azonban nem voltak kibékülve vele és nyíltan hangoztatták, hogy nincs politikai érzéke.

Érdekes volt hogy néhány katolikus beállítottságú újságíró is együttér- zett a progresszívekkel. Ez azt mutatja, hogy a széküresedés idején a vatikánisták- nak nevezett újságírók, akik a bíborosok és a Kúria felé jó kapcsolatokkal rendelkeztek, maguk is közre akartak működni az elhúnyt pápáról való kép kialakításában és az eljövendő új konklávé nézeteinek befolyásolásában.

Kétségtelenül nem előnyös, ha egy pápa nem ismeri a Kúriát. Akinek hivatalokkal kell érintkeznie — főként, ha e- Vittorio Veneto püspöke (1958)

a doktorátusra készülő fiatal pap