A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám

Ill

H

arminchárom napig volt I. János oooooooooooooooooooooooooo Pál pápa a pápai trónon. Éppoly

meglepően, ahogy az augusztus 26-i MÚLT és JELEN

konkláve első estéjén megválasztották,

távozott szeptember 25-ának éjszakáján oooooooooooooooooooooooooo az élők sorából, a pápai lakosztály magányában, a Vatikán 3. emeletén. Halála úgy hatott, mint derült égből villámcsapás — és nemcsak a katolikusokra. Ritkaságszámba megy, hogy egy haláleset ilyen egybehangzó visszhangot keltsen az emberek soraiban, mint ahogy ennek a pápának a halála tette. A megrökönyödés nemcsak a világ minden tájáról befutó táviratok szövegében volt tapasztalható, hanem az utca emberének is ez volt első reakciója. Ahogy egy olasz újságíró írta, az emberek számára az első sokk a gyors megválasztás volt és az új pápa szinte a- zonnali népszerűsége. A második pedig, hogy most hirtelen mindennek vége. Napjaink gyorsított hírközlő menetéhez szokottan, feltűnt, milyen sok idő telt el a halál beállta és hírének közzététele között. Ez csak fokozta a legendák és legvadabb híresztelések lábrakapását. Egész komolyan beszéltek arról, hogy valami

I. János Pál pápa rövid uralkodása

33 nap

sötét titok lappanghat a váratlan esemény mögött. Egész komolynak számító lapok is lázas nyomozásba kezdtek, hogy Albino Luciani régebbi és újabb betegségeiről kór-lapot állítsanak össze. Az egyszerű valóság, hogy egy többé-kevésbé e- gészségesnek mondható 66 éves embert is leteríthet a rendkívüli igénybevétel következtében beálló szív-infarktus, nagyon prózainak látszott ahhoz, hogy másra ne gondoljanak az emberek — főként az újságírók.

Ha össze akarjuk foglalni ennek a szokatlanul rövid történelmet csinált pontifikátusnak eseményeit, még részletekbe menve sem mondhatunk sokat. A pápa még éppen csak hozzákezdett az Egyház ügyeinek intézéséhez. Sok olyan irat, ami már VI. Pál é- letében aláírásra érett dokumentum volt, előbb még áttanulmányozásra várt. A római Nevelésügyi Kongregációtól elkészített, VI. Páltól jóváhagyott Sapientia christiana című enciklika, amely a katolikus egyetemek és teológiai fakultások reformjával foglalkozott, épp I. János Pál első enciklikája lett volna. De a pápa - Garrone bíboros tanúsága szerint - még csak áttanulmányozásánál tartott és a halála előtti napokban is még javításokat eszközölt a szövegen. Most ez is utódjára vár. A latin-amerikai püspökök nagygyűlését, amelyet októberre terveztek a mexikói Puebla-ban, öt nappal választása után elsők közt hagyta jóvá I. János Pál (az előkészületek folytak még VI. Pál életében), de az események következtében