A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
109 játék, szemfényvesztés, pöffeszkedés, a hiba elpalástolása. Vigyázzunk, nehogy napjaink, vagy talán egész életünk csak ilyen "Leerlauf"- féle hiábavalóságnak, pazarlásnak, értelmetlenségnek legyen az áldozata. © A híres norvég drámaíró, Ibsen, e- gyik neves színdarabjának a Peer Gynt- nek egyik jelenete jut eszembe. A hős egy hagymát hámoz s közben bölcsel- kedik. Gondolkodik az élet értelmén. Van-e értelme az életnek vagy nincs? Levelenként fejti le a hagyma rétegeit, keresve annak lényegét. Végre az utolsó levél is lehullik s nem marad semmi a kezében. Ez hát a lényeg? Egy élet végére érve elalszik a remény utolsó sugara is. Ilyen mindazoknak az élete is, a- kik nem Istenben, nem az ő szent akarata szerint, hanem az isteni harmónián kívül élik le életüket. Az utolsó nap az egész élet értelmetlenségét tárja fel majd a maga könyörtelen meztelenségében... De nézzük a virágot. A feslő bimbó is egymásután bontja ki szirmait. A- hogy nő a napok száma, úgy duzzad, fakad, nő, bontakozik ki a virág is. S a végén nem a semmi van, hanem a színpompás, friss illatú virág. Ez azok képe, akik Istenben, Istennek élnek és tiszta szándékkal végzik hivatásukat. ® Vagy itt egy másik hasonlat: a szivacs könnyen magába szívja a nedvességet. Se alakja, se külön rendeltetése nincsen. Ha tiszta vízbe mártjuk, mind magába gyűjti a friss vizet. Ha tintába tesszük, tintával lesz tele. Mindegy neki: illatos víz-e, vagy undorító rossz szagú lébe esik: egyformán teleszívja magát. Egy különbség azért mégis van: ha tiszta folyadékba tesszük, egy-két csavarással mindent kiad magából. Ha azonban valami piszkos, büdös, ártalmas lébe mártottuk, ugyancsak moshatjuk, csavarhatjuk, mégse tudjuk belőle kiszorítani a rossz szagot vagy a piszkos színt. Akárcsak a "test-ember", az érzéki, az állati ember: ingerei, ösztönei vezérlik, kíváncsiság, hiúság, érzékiség, harag. Mindent magába szív, amit az érzékek, a környezet, a kísértés, a képzelet ajánl fel neki: tekintet nélkül, hogy erkölcsileg jó-e vagy rossz-e az illető benyomás (hang, alak, cselekedet, vágy, szándék). Olyan, mint a szivacs. Ezek a szivacsemberek. A bökkenő ott van, hogy míg a jó benyomás, jó példa, jó gerjed elem hamar elpárolog, rögtön elfelejtik: addig a rossz benyomásokat, a kísértő, csábító vágyakat, szokásokat nem tudják felejteni, nem képesek levetkezni. Szerencsére van egy másik lehetőség is. Vegyük pl. a virágot vagy a fát. A földből, a levegőből csak azt veszi föl, ami jó és szükséges neki. Kiválasztja a megfelelőt. Ezt asszimilációnak mondják a szakemberek. Vagyis nemcsak felszívja, hanem átalakítja, megemészti, feldolgozza a maga számára. Ha meg erőnek erejével kényszeríte- nénk a növényeket természetük ellenes életmódra, csak sínylődnek, elhervadnak, kiszáradnak. Magukat meg nem tagadhatják. Mint a jó keresztények, a vértanúk is: inkább nélkülöznek, szenvednek,
