A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
84 mutatja, hogy az ideológiákba és a technikába vetett bizalom nem elégséges. Az emberek szívében új nyugtalanság támad Isten keresésére. Főleg a fiatalok körében kelt visszhangot a társadalmi-kulturális forrongás: leginkább ők érzik a csalódottságot és ők várják reménykedve a megújulást. Gyakran a fiatalok fizetnek a felnőttek tévedéseiért és múlasztásaiért. Minden nevelői munkának a fiatalok aspirációiból, vágyaiból és törekvéseiből kell kiindulnia. Az ifjúság a teremtésre, a szabadságra és az igazságra vágyakozik. Sok országban a társadalmi fejlődés kiszorítja a vallásos magatartást; a gyermekeknek, fiataloknak kevés alkalmuk van arra, hogy útjukon találkozzanak az egyházzal. A gondolkodás- és cselekvésmód a világ sok részében már nem keresztény. Sok országban nem gyakorolhatják szabadon a hitoktatást, a hatóságok tűrhetetlen módon korlátozzák, vagy egyenesen elfojtják az ember alapvető jogainak gyakorlását, amelyek közé a vallásosság is tartozik. Ezekben az országokban a vallásszabadság biztosításának hangoztatása csak formális, minthogy valójában nincs szabadság ahhoz, hogy az Egyház a teljes evangéliummal áthassa a közéletet, hogy katekézisre gyűlhessenek össze, ehhez megfelelő idővel és helyiségekkel rendelkezzenek, könyveket és szükséges (didaktikus) segédeszközöket adhassanak ki, hogy katekétákat képezhessenek. Fájdalmas helyzet ez, amelyben az e- gész egyháznak osztoznia kell. A világon semmiféle hatalom nem akadályozhatja meg azt, hogy az emberek keressék, szabadon elfogadhassák, egyre jobban elmélyíthessék és nyíltan megvallhassák az igazságot. Az Egyház, amikor megvédi a ka- tekézishez való jogot, az ember alapvető szabadságáért küzd. A kultúrák különbözősége a helyzetek nagy változatosságát eredményezi. A keresztény üzenetnek gyökeret kell vernie a különböző emberi kultúrákban, de ugyanakkor át kell alakítania azokat. A katekézis joggal tekinthető "in- culturatio"-nak: egyszerre fejleszti és belülről megvilágítja azokat a kultúrális értékeket, amelyekben "megtestesül". Csak akkor lehet hatékony a mai változások közepette, ha a mai emberek nyelvén szól, de a probléma bonyolultsága miatt nem lehet a katekézist csak felületes változtatásokkal megújítani. A puszta ismétlés (a régihez való merev ragaszkodás) és a meggondolatlan újítás is veszélyes. A realizmus egyszerre hűség az egyházhoz és a mai emberekhez. Az Egyház küldetése az, hogy köz- A katekézis: az üdvösség kinyilvánítása vetítse az üdvösség üzenetét, amely minden embernek szól. Az evangéli- zálás középpontja Krisztus misztériuma. Krisztus, az igaz Isten és igaz ember, megtestesülésével, életével, halálával és feltámadásával vitte végbe az üdvösség művét. A katekézisben törekszünk megérteni és megtapasztalni azt, mennyire fontos Ő, Krisztus, mindennapi életünkben. A katekézis mint Krisztus misztériumának közvetítése három mozzanatot foglal magában, amint ezt az Evangelii nuntiandi kezdetű pápai buzdítás is jelezte.
