A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-02-01 / 2. szám

57

ben. Voltak kételyei, aggodalmai, sötétlátásai nemcsak betegségében, hanem már jóval előbb az élet küzdelmeiben. Vágyait és álmait sem sikerült mindet megvalósítania. Talán legnagyobb bánata: élete álmának, az Egyházközség központi kápolnájának és székházának, a Szent Imre Ház megépítésének meghiúsulása a régi kollégium telke mellett, pedig mennyi tervezésébe, rajzába, a részletkérdések kidolgozásába került. Mindig szem előtt tartotta újoncmesterének, Teodóz atyának tanítását a "kis dolgokf’ fontosságáról. Irodájának, szobájának, könyvszekrényének berendezése, írásai, öltözködése, megjelenése a rendezettség és választékosság mintaképe lehet. Elmondhatta Sík Sándorral: ”Szépen éltem, Jótól, széptől sose féltem... A virágtalan ágtól, A meddőségtől, lanyhaságtól, A naptalan és esőiden égtől, Ments meg Uram a szürkeségtől.”

Változatossággal teli életében Sao Paulóban működött mint tanár a Szent Imrében, novícius-mester, alpeijel a kolostorban, lelkipásztor a kolóniában, több egyesület és lovagrend tagja. Főlelkészsége ideje alatt nagy gonddal volt a betegek irányában. A Szeretetház lelki gondozása, az évenkinti lelkigyakorlatok megtartása, a vasárnapi misék, a társemigrációkkal és egyházakkal való kapcsolatok á- polása, az ifjúsági és egyesületi élet támogatása és Rendje ügyeiben való részvétel mindig kellő érdeklődésre találtak nála. Elég hiszékeny volt másokkal szemben s e miatt is érte számos csalódás. Kiegyensúlyozott, mértéktartó eljárása ellenére mindig volt benne bizonyos romantika, mit elég jól tükröznek a sirályokhoz intézett "Santosi Stanzái”: "Nyár, ostya, búzaszem, Lángol a vidék. Aranyló búzaszemben szunnyadó misék” .Vagy a "Hajnali misé" -ben: "A szent kehelyben és a szent szavakban, Melyben a bor vérré változik, A szőlőfürtök lelke álmodik".

Szent Lajos vesperása himnuszának szavait alkalmazhatjuk Kerényi Lajos O- lafra is: ” Vincis cadendo: mors tibi victoriam aufert et addit’ A — ha —

Cser László

Q Ültél jjúttal

— harmadik könyv —

1.

■i /ajnalodott. A vonat lihegve vágta- yT tott át a félhomályon. A magas jugoszláv hegyek tetején megcsillant a hó. Aztán lefelé gördültek, egyre mélyebbre. Elérték Olaszországot. A kövek tengeréből apró falvak emelkedtek 1

ki a távolban. Fák és bokrok suhantak el a vonat-ablak előtt. Közel a pillanat, hogy lássák az Adriát! Nem volt olyan szép, mint képzelték. Az idő alig lépte túl a hajnalt, a levegő piszkos-szürke színe csak halvány, szürkés síkságra engedett lelátni.

Elesve győzöl: a halál hozza számodra a diadalt.