A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
57 hogy missziózásában a családi közös imát terjessze: mondjanak el naponta egy tizedet a szentolvasóból. Jeligéje volt: "Az a család, amely együtt imádkozik, együtt marad!” Sok családban terjedt el ez a mozgalom az egész világon. Bárcsak meghonosodnék a miénkben is! Szép szokás a közös asztali ima is a családban úgy, hogy abba belefoglalják a távollévőket is. Az apa Muzslyán van, a fia Ausztráliában, de mind a két család tudja, hogy amikor asztalhoz ülnek, gondolnak egymásra. Jó alkalom a közös imára a beteglátogatás. Álszeméremből sokszor nem merünk vallásos témát felhozni a betegágynál. Pedig lehet, hogy a beteg éppen azt várná, hogy egy kicsit olvassunk neki a Szentírásból vagy valamilyen jó könyvből, hogy elmondjunk egy imát együtt, és attól megkönnyebbülne a lelke. Örvendetesen terjed napjainkban a közös bibliaolvasás. Összeül a család vagy több család, elolvasnak egy részt a Szentírásból, megbeszélik az értelmét és a maguk életére alkalmazzák imádságos lélekkel. Ez nagy dolog, nem győzöm eléggé ajánlani. Pap sem kell hozzá, hiszen az Ur Jézus megígérte: ”Ahol ketten vagy hárman az én nevemben összegyűlnek, ott vagyok köztük” (Mt. 18,20). Bátran bízhatunk az ő és a Szentlélek Úristen segítségében. Szokjuk meg a ”katolikus” imádságot. Katolikus annyit jelent, mint egyetemes: vagyis terjesszük ki imádságunkat a világ nagy ügyeire, amint már említettem: béke, szeretet, szenvedők, elhagyottak, szerencsétlenségek... A világ fejlődésének, a technikának az irányát az ember szabja meg. A gép nem felelős azért, hogy mit visz; az ember rak bele bombát vagy orvosságot. Azért sokat kell imádkoznunk az emberekért. Főleg pedig azt szeretném mindenkinek a lelkére kötni: imádkozzunk nagyon sokat a papokért! Ma sok papi lélek válságba jutott: imádkozzunk jó papokért! Számuk egyre fogy: imádkozzunk hivatásokért! Ausztráliában például, ahol éveken át éltem, ötvenezer magyar él és összesen öt papjuk van. Csoda-e, ha egymás u- tán kidőlnek, szívinfarktust kapnak, meghalnak? Amikor papokért i- mádkozunk, tulajdonképpen a magunk ügyéért is imádkozunk! 0 Emeljük hát fel szívünket — ahogy a prefáció előtt mondjuk — az Úrhoz! Mert a magasból jobban és többet látni. Szívünk legyen akkora, mint Jézusé, amelybe belefér minden, az egész világ és minden egyes ember külön-külön. Es kérjük sokszor az Urat: Taníts meg minket imádkozni, taníts meg minket jobban imádkozni! I
