A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
558 tűnik a Szent Oroszország. De ott egy ezeréves keresztény múlt áll a vallás mögött. Kínában viszont mindig kisebbség volt a kereszténység, és múltja előnytelenül az európai hatalmak 19. és 20. századbeli gyarmatosító törekvéseivel kapcsolódott egybe. Igazán jelentéktelen ellenfél azok előtt a külföld-gyűlölő vezetők előtt, akik a kínai életet a múlt évtizedekben irányították. Most mégis a Maó-féle dogmák dü- ledeznek náluk, nem a kereszténység. Ennek okai nem ismeretlenek, nem is újdonságok, inkább az a kontextus szokatlan, amibe ágyazódnak. Hong-Kong-ban a Far Eastern Broadcasting Company (FEBC) evangélium-magyarázó műsort is sugároz Kína felé. A kínai menekültek önkéntes nyilatkozatai azt mutatják, hogy ci, műsornak nagy hatása van és rendszeres hallgatói vannak elég nagy körzetben. Lehetetlenség felbecsülni, hogy mennyien. egy földműves levele Ezektől a hallgatóktól érthetően ritkán érkezik levél a rádióhoz. 1976- ban azonban februárban jött egy a Kwantung környéki falvak vidékéről. Küldője ezt irta: ’’Nem nehéz a munkám mostanában. De nehezebb, mint a városi munkásoké. Hidegben is le kell vetnünk a cipőt, úgy rámenni a földekre. Nálunk pedig sokszor van fagy. így kell műtrágyáznunk. Ha jéghideg is a rizsföldeken a víz, mi dolgozunk. Nem úgy, minta városiak, akik cipőben dolgozhatnak. Errefelé elég erős az északi szél is... Nemsokára elültetjük a rizspalántákat. Az annyi munkát ad, hogy azt hallom, éjfélkor fogunk felkelni. Ebből is láthatják, hogy ez az egyhangú munka - eszünk a munkánk után, alszunk az evés után — céltalannak és értelmetlennek látszik. Mostanában nagy lelki ürességet érzek. Fizikai fájdalmat és éhséget könnyen eltűrök, de nem lelki fájdalmat, nem lelki éhséget. Emellett anyám is beteges, a- pám nagyon öreg és késő estig dolgoztatják. Van még egy testvérem, aki 30 éve dolgozik egy faluban. Ha a családunk helyzetére gondolok, nem vagyok képes megbékélni sorsommal. A- lig van arra is kedvem, hogy egyek. Csak ülök egy helyben. A házam küszöbén, mert nincs hova menjek. Néha el se tudok aludni. Nyitott szemmel fekszem. Milyen jó ilyenkor a rádió! Csökkenti lelki szenvedésemet. Az Önök programja jobb, mint a miénk. Ha szivem és lelkem igényeit nem is tudja mindig egészen kielégíteni, mégis jobb, mint semmi... Én vagyok az út, az igazság és az élet... Aki hozzám jön, nem fog éhezni többé, aki bennem hisz, nem szomjazik... - Oly sokszor hallottam ezeket a szavakat, de nem tudtam, mit jelentenek. Most, hogy az Önök programját hallgatom, megértem jobban jelentésüket. Megértem, hogy hinnünk kell ebben az Istenben. Hozzá kell mennük és akkor nem leszünk többé egyedül és magunkra hagyva.” Miss Lí esete A Canton-ból menekült 19 éves lány mesélte 77 nyarán (négy hónappal kimenekülése után), hogy az 1976 júliusi nagy földrengés után Canton is
