A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
535 a hűséges fénnyel ragyogó sugaras égbolt mélysége alatt. Oda vágyom én az élet forgatagából, hol a felhők párás, bő hullámai simogatják fáradt fejemet, hol szó nem töri mega a csendet, a békét, hol a szájon halk mosollyá lényegül át a nevetés is. Csak a lélek hangtalan szava száll ujjongva köszöntve minden öröm. minden boldogság egyetlen igazi Forrását, az Urat. Békési István Jég yzeteíe A második hét 1 iennyit kell imádkoznom az Egyház papjai-, püspökeiért, L/l/( hogy tényleg signum elevatum (magasba emelt jel) legyünk az életünkkel... Mennyit kaptam én is a szentéletű papok, szerzetesek által, és mennyit várnak a hívek... Még a mieink közül is kiknek adatott, hogy Csávossy, Bíró, Somogyi, Elsässer, Révay, Müller, Kardas és Kerkaitól kapta a nyolcnaposakat, Huny a, Müller, Kér kai, Kardas, Mócsy mellett tölthetett hosszú éveket, és velük igazi meleg kapcsolatban ? A kis áldozatok tudatos vállalása, annak régi gyakorlata kell újra: nem menni üres kézzel a misére és vinni azt, ami éppen adódott. Mert amúgy nem lesz sem készség, sem erő a nagyobbakra... nem lesz meg az állandó áldozati lelkűiét... Mennyi áldás fakadt mindig abból, hogy intést kaptam a lemondásra és azt vállaltam is, megalázódás, minden ellenére... így készült elő Werribee, így az itteni munka most... (Es ha hallgattam volna az intő szóra máskor is... Csak egy vizitáció pl. húsvéthétfőn...) Újra milyen kegyelem volt a fáradt estén a Hunya-könyv. Hogy éppen azt hozta fel K... Es a Sík -vers, hogy a kereszteket másokért, akiket szeretek, akiken segíteni akarok... Vagy Merton: A magány... De az én pusztámba (mikor egyedül vagyok, mikor imádkozom, mikor csendben maradok) akkor tör bele leginkább az emlékei
