A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
533 ni magunkat arra, hogy az esztendő minden napján Karácsony fényében maradjunk? Mi lenne, ha igazán hinnénk is, amit Karácsonykor ünnepiünk? Az ünnepek alatt újra-meg-újra kigyújtjuk majd a karácsonyfa fényeit. Valahányszor ezt tesszük, kíséreljük felidézni az ünnep jelentőségét, mondjunk egy röpimát hálából azért, hogy a Fény eljött a földre, és igyekezzünk azon, hogy a türelem és szeretet fényét vetítsük rá mi is környezetünkre. Juhász László Római Hitvallás - egy levélre A Newsweek folyóirat nemrég a következő levelet tette közzé egyik olvasója tollából: ’’Olvasva tudósításukat (VI. Pál pápa haláláról), nem lep meg, hogy az Egyház bajban van. A Vatikánban és sokan Rómán kívül is, szemmellátható- an inkább egy személyt imádnak, mint Krisztus tanítását. Erre bizonyíték az ún. ’egyszerű’ gyászmise, amelyen 50 ezer személy vett részt...” Egy katolikus szeretne most őszintén elmélkedni ezen az úra meg-megje- lenő évszázados vádon. Mi nem imádunk sem egy tanítást, sem pedig egy emberi személyt. Mi sokkal inkább hiszünk Krisztus tanításában, és ezért tiszteljük azt a Krisztusrendelte főpásztort, aki tanítónk a hitben. Mi nem imádunk egy tant, még Isten tanítását sem, mert egy tanítást semilyen keresztény nem imádhat, csupán egy személyes Istent. Egy tanítás, mégha a Szentírás tanítása is, nem Isten, és aki azt imádja, bármilyen jóakarattal rendelkezzék is, csupán bálványimádó, mert egy dolgot imád, nem pedig minden dolog Teremtőjét. Az ilyen bálványimádó tévedése abban áll, hogy összetéveszti az Ur szavát, ami bennfoglaltatik a Szentírásban és az Atya Igéjét, akiről tudjuk, hogy ’’testté lön és miköztünk lakozék”, vagyis Jézus Krisztust. A katolikus tehát Krisztust imádja és ezért elfogadja Krisztus tanítását, a- mi azonban nemcsak szavakban fejeződik ki, hanem Krisztus életében. Ezért a katolikus egy ma is élő és köztünk működő kegyelmes Istent imád, nem pedig halott szót, merev tanítást, írott malasztot. A tévtanítók a kereszténység húsz évszázadán keresztül mindig egy tanítást imádtak, vagyis ideákat, amelyekről azt hitték, hogy Isten gondolatai. I- deák imádása azonban, bármilyen fön- séges ideáké legyen az, mégiscsak ideo- latría, egy különös fajtájú, furcsa bálványimádás. Ettől a szomorú babonától ment meg bennünket a köztünk élő boldog- ságos Isten, hiszen Ő mondotta: ”Én veletek vagyok mindennap, a világ vé-
