A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
531 tak. Szalamiszba érve hirdették az Isten tanítását (vő. Ap. Csel. 13, 1 -5). Dióhéjban mutatja ez a leírás, hogyan alakul ki egy helyi egyházban a hit továbbterjesztésére irányuló igény. Ma is ez megy végbe, a- mikor az Egyház egy-egy hatalmas kiterjedésű területet megnyit a hithírdetés, az evangelzációs munka számára, és azt papjaira bízza. A hitteijesztés lelkülete ma is a helyi egyházak kezdeményezéséből táplálkozik, a helyi egyházak missziós buzgóságából kapja indításához a szükséges energiákat. Helyi és országos szinodusok összegezik aztán és egységesítik a missziós kezdeményezéseket, mint napjainkban Dániában, Svájcban vagy Ausztriában is láthatjuk. A munka tehát a helyi egyházaktól indul ki. Missziós imaszándékunk ebben a hónapban eszünkbe juttatja, hogy a helyi egyházak hitterjesztő buzgalmának növekedéséért is imádkoznunk kell. Szentbeázed- templomiadon magyaroknak M keresztények a tél közepét választották Jézus születése emléké- Ct nek megünneplésére. A pogányok is ünnepeltek a téli nap-éj e- gyenlőség alkalmával. A nap olyan messzire ment tőlünk pályáján, a- mennyire csak lehetett, de december végén ismét hosszabbak lesznek a nappalok, ahogy a nap délről visszaível fe- tCa.ra.cifina lénk. Ahogy a pogány világ örvendezett a ^ *9 nap visszakanyarodásának, úgy örvendünk mi is annak, hogy a Világ Fénye megjelent nekünk. A pogány ünneplésnek ez a megkereszte- lése lehetővé tette, hogy a téli fény és öröm szimbólumait átvegye az egyház és mélyebb tartalommal, jelentőséggel töltse el. A karácsonyfa, a termékenység és a fény jelképe pogány jelkép volt, mielőtt keresztény szimbólummá lett. Jelképezte azt a mélyen emberi reménységet, hogy az élet és a fény végül is győzedelmeskedik a halál és a sötétség felett. Jézus születése nem oltja ki ezt az emberi reménységet, hanem inkább elmélyíti, megerősíti, jót áll érte, hogy igaz, hogy jogos ez a remény. Karácsony azt mondja nekünk, hogy amint biztos, hogy a nappalok december végén megint hosszabbak lesznek, úgy biztos az is, hogy az Isten szeret bennünket. Amint elkerülhetetlen, hogy a nap pályája a téli nap-éj egyenlőség után újra északra tolódjék, úgy elkerülhetetlen az is, hogy Isten szeretete győzedelmeskedjék a sötétségen és a halálon. December végén mi is biztosra vesszük, hogy a legrosszabbján túl vagyunk. A tél még eltarthat két hónapig. Jöhet még hó, jég és
