A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-11-01 / 11. szám

528

az imámot tekintik. De a keresztény éra 940. éve óta nincs imámjuk. Akkor tűnt el a sorban 14. s azóta az idők végezetére váljék messiásszerű visszatértét. Vallási vezetőik, az ayatollahok, ulemák és mollah- ok megszokták, hogy véleményüket nyilvánítsák a világi hatalom felett. Az állam 1906-os modem konstitúciója is megszabja, hogy jóváhagyásuk nélkül nem hoznak kormányzati intézkedést. Ezt a jelenlegi sah nem tartotta be. Erőltetetten gyorsan modernizálni akarta az iráni életet, az olaj-boom is csak a gazdag néposztályoknak kedvezett. A vallási vezetők közel élnek az egyszerű néphez s az elégedetlen értelmiségiek, a néhai Mossadegh nemzeti pártjának maradványai, sőt a marxizmussal kacérkodó forradalmárok is ma a vallásos ellenzék táborát szaporítják, akiknek nincs meghatározott politikai programjuk, csak valamilyen ködös izlám államszervezetről ábrándoznak.

£s±lszakadás és emberi erőfeszítés összhangban van. Végtelenül változatos a kombinációjuk. Végtelen sokféle a hivatás és minden életben igen sok a szakasz. Megvan a növekedés ideje és megvan a fogyatkozásé, egészen a misztikus meg___________________ semmisülésig. Mindig azt érzem, hogy lehet a világellesett gondolatok tói igen elszakadtan élni, s közben igen-igen egybeforrva azzal az elemével, mely istenivé alakul. Az ember Istenhez viszi magával az alsórendü létezők világát: a bűn annyit jelent, hogy belemerül ezekbe az alsórendü létezőkbe, az erény viszont abban áll, hogy magával ragadja őket. Azok üdvözülnek, akik lényük központját bátran helyezik önmagukon kívülre, mernek szeretni valaki náluk Nagyobbat, valamiképp ezzé a Másikká válnak; vagyis halálon esnek át, hogy megtalálják biztosan az igaz életet. Teilhard de Chardin

ö regek otthona Az öröm kettétört csészéje Cserép csak a kezünkben Amikor egyedül maradtunk S lógatjuk lábainkat Az elmúlás szélén.

Vállunkon a múlt szakadt inge Csak dideregni enged S a szerelem emléke fakó szivárvány.

Egyetlen szépségünk:

A megbocsátás diadala szemünkben, így alszunk el egyenként Majdnem névtelenül

S magunk sem érezzük már a zuhanásunk.

Gomola György