A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-11-01 / 11. szám
483 Pál nevezte, megjelent a történelem színpadán. De a kereszténység lassan veszített dinamikus erejéből, a kultúra formálás szerepe kicsúszott ujjai közt és az új világ könyörtelen szekere, a fejlődés őrületétől hajszolva, mind sebesebben robog a történelem útain. Az Egyház pedig kezd lemaradni. Ez volt az érzése János pápának, mikor a vatikáni zsinatot összehívta. A cél, hogy az Egyház ne csak néma szemlélője legyen a robogó szekérnek, hanem a szekérre kerüljön és megjátssza a maga gondviselésszerű szerepét az új világban. Lélegzetvisszafojtva figyeljük az utóbbi két évtized eseményeit, keressük a jeleket, vajon tényleg elfogadja-e az új világ Krisztust és Egyházát? Mert ez a világ, bár fokozatilag magas fokon áll, de lényegileg ugyanaz az ellenséges világ, mint melynek Krisztus megjelent és melynek tanítványai hirdették Krisztust. Krisztust és nem egy új tant vagy egy új bölcseleti rendszert, ahogy később nevezték az Ő tanítását. Hogy a kereszténység odajutott, ahol ma van, annak oka éppen az volt, hogy lassan az Egyház - kivéve néhány missiós vállalkozást — nem Krisztust hirdette. Nem Krisztust adtuk a világnak, és a- zok nem Krisztust kapták, hanem egy tant, egy tanrendszert, egy úgynevezett skolasztikus keresztény bölcseletet. Erre is szükség volt és van, de ez még nem Krisztus adása az emberiségnek. Mert a világ nem keresztény bölcseletre szomjazik, hanem Krisztusra, az élő Krisztusra, aki itt jár köztünk nemcsak misztikus testében, hanem a hívő emberek millióiban, akik krisztusibb emberek lettek és nem a keresztény bölcselet kutyabőrre írt okmányát lebegtető filozófusok. A mai új világ Krisztust akarja látni, és nem a tant, a teológiát, nem a tanárokat és teológusokat, hanem a szenteket. Hogy az új évezred küszöbén állva az Egyház újra alakító, formáló erő lesz-e vagy csak útszélen álló szemlélő, attól függ: Krisztust hírdetjük-e neki szóval és élettel vagy továbbra is csak egy világnézetet, mégha azt "keresztény világnézetnek" is kereszteltük. Magyary Csilla Mint papírsárkány ügy kellene ég felé tömi Irántad, Uram, szívemből a szeretetnek, mint papírsárkány száll a magosba felhőtlen nyári alkonyokon.
