A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-10-01 / 10. szám

470 Aggodalmak és remények Puebla a láthatáron T íz évvel a Medellin-ben (Kolumbia) tartott összejövetel után a latin-amerikai püspökkari konferenciák megint összesített Gyűlésre jönnek össze október kézepén a mexikói Puebla városában. Medellin-i konferenciájuk meglepő és vá­ratlan fordulatot hozott a latin-amerikai katolicizmus gondolkodásmódjába. Azok a püspöki karok, amelyek a zsinaton régi nézeteikből a legkimozdíthatatla- nabbaknak látszottak, ott országaik társadalmi- és gazdasági struktúráinak gyö­keres megváltoztatása mellett foglaltak állást, kipellengérezték a délamerikai ál­lamok gazdasági függését a nemzetközi kapitalizmustól, elítélték saját oligarchi­ájuk hatalmi túlkapásait és félreérthetetlenül a kizsákmányolt és elnyomott nép­rétegek pártján foglaltak állást. Az ötvenes évek eufóriájában született tervezgetéseket csakhamar fel­váltotta az a felismerés, hogy a cél nem lehet pusztán a termelés módszereinek modernizálása és meggyorsítása. Elsősorban társadalmi jellegűnek kell lennie, és minden ember, az egész ember felszabadítását kell szolgálnia. Akkor keletke­zett, a latin-amerikai egyház sajátos termékeként, az újszerű teológia is, amelyet ’’liberációs teológia” nevével ülettek, utalván arra, hogy az ember felszabadításá­nak jegyében jött létre. A liberációs gondolat jegyében Az egyház Medellinben állt arccal a szegények felé, de ez a lépés lassú fejlődés következménye volt, melynek első tünetei már előbb is feltünedeztek. Az a híres észak-amerikai tanulmány, amelyet a ’’Rockefeller rapport” néven is­mernek, már a hatvanas években felhívta a figyelmet a dél-amerikai papságra, mint a fennálló társadalmi rendre veszélyes csoportra. Ezt az aggodalmat csak fokozta Medellin, mert az egész latin-amerikai egyház összesített hangja volt, egy egész kontinenes egyházának a szava. Szám­talan szegény felfigyelt erre a hangra. A liberációt meghirdető egyház szokatla­nul nagy közéleti szerephez jutott. Azért is, mert az egyetlen hang volt, amely az emberi jogok érdekében hallatta szavát. Nyomában mindenütt kis keresztény bá­zisközösségek keletkeztek és a keresztények részvétele megnövekedett a munkás- és paraszt-mozgalmakban is. A Rockefeller jelentés abban nem tévedett, hogy az egyháznak ez a faj­ta megújulása veszélyes a már meglévő hatalmi rendszerekre. Ezek nem is této­váztak, hogy fennmaradásuk érdekében lényegesen fokozzák az elnyomást szol­gáló struktúráikat. Tíz évvel Medellin után minden dél-amerikai államban — négy kivételével - katona-kormányok vannak uralmon, a nép mindenütt ki van zárva

Next

/
Thumbnails
Contents