A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-10-01 / 10. szám

452 Lali hamarosan elterelte a szót magáról. Nézte Rezsó't azzal a komoly, baráti tekintettel, melynek már semmi köze a társadalmi formákhoz és szoká­sos pajtáskodáshoz, örült győzelmé­nek és megvallotta, hogy mindennap i- mádkozott Rezső hivatásáért és misz- sziós küldetéséért. Rezső elérzékenyült.Valami végte­lenül jóleső és megnyugtató volt ab­ban, hogy érte imádkoztak és imád­koznak. Mindegyre bizonyosabbá vált az a sejtelme, hogy őt nem önmaga tartja fenn és nem is csak az Isten in­gyen kegyelme. Másokért szereti őt U- ra és másokért segíti át könnyen élete minden súlyos pillanatán. Beszélgetésüket egy öreg belga pá­ter csoszogása zavarta meg. Még a kínai -japán háború elején bombázás tépte szét házát és a misszionáriust a romok alól húzták ki. Huszonnégy sebet ka­pott. Legsúlyosabbak szemének sérülé­sei. Megbénult karját már tudta moz­gatni, egyik lába azonban menthetet­len maradt. Szemét se tudták rendbe­hozni. Meg fog vakulni. És belső sérü­lései sem gyógyultak be egészen. Olda­lán egy nyílt, gyógyíthatatlan seb ma­radt. A hatvan éves öreg atya kedvesen csoszogott és vüágtalan arca tiszta, gyermeki mosolyban izzott. Tudta, hogy rövidesen meg fog halni és ez örömmel töltötte el. Életét Istennek adta, és Isten hamarosan el­jön majd érte, hogy karjaiban vigye fel magához hűséges, szeretett aposto­lát. 38. hanghai sokrétű arcába nem lehe­tett sgy hét alatt beletekinteni. A kínai városrészek zsúfoltsága, szennye, emberáradata gyűrűként fogta körül a nagy, modem bábéit. Shanghai terüle­tén annyi ember élt, mint Csonka-Ma- gyarország fele lakossága. A kínai városrész óriás, romm- lőtt, porladó embercsontokkal, lezu­hant házfedelekkel és magasbameredő, többemeletes házak betonoszlopaival a nemrég lezajlott japán légitámadások emlékét hordta. A különféle koncessziók francia, angol, amerikai városok jellegét mutat­ták. A nemzetközi koncesszióban tur- bános, barna arcú hindű rendőrség irá­nyította a forgalmat, és aki villanyosra szállt vagy gyalogosan sétált, jó ha vi­gyázott kalapjára és pénztárcájára, mert a világ legiskolázottabb tolvajai ü- tötték itt fel tanyájukat. Könnyű volt itt bérgyilkosokat kapni néhány kínai dollárért; sorozatos emberrablások és betörések híreit kiabálták az újságok. Az utcákon, mint a tenger hullá­mai a földes partok körül kavargón, ki- elemezhetetlenül tolongtak a milliók, uraskodó, amerikaias kínaiak, tetves kulik, festett, mesztic nők, spanyolok, portugálok, amerikai, német, olasz, és a világ minden elképzelhető népéből való iparosok, kereskedők, orvosok, mérnökök, bankemberek és hivatalno­kok, matrózok és munkások. Míg a nyomor és fény, a gazdagság és szenny, az előkelőség és primitívség bábelében bolyongtak, Rezső látta, hogy az élet nem olyan egyszerű kér­dés, amire egy-két nap alatt felelni le­het. Fogalma sem volt erről az idegen világról, erről az elképesztően városi és zsúfolt életről. Amit látott, csak kül­szín volt, a szembekínálkozó első és fe­

Next

/
Thumbnails
Contents