A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
410 mivel észrevettük, hogy titokba találkoznak esténkint, estére bezártuk a kisházba. Annak a kertbe nyílik az ablakja. Egyik este valamit akartam mondani a jányomnak, a másnapi munkájára vonatkozólag. Felkeltem az ágybul, benyitottam a szobába, hát nincs benn, de az ablak nyitva vótt. Kiszökött azon a legényhez. No, megállj! — gon- dóttam, most megfogunk. Belülről rákallantyúztam az ablakot. Kimenni kimentéi, de begyünni nem tudsz majd, mer a ház is be vótt estére zárva. így majd zörgetni kell neki, ha be akar gyünni - gondót- tam. Vagy reggelig várhatsz odakinn, de meg leszel fogva. Hát ebbül láthattya, hogy én tettem tönkre a saját gyermekemet... Ki hitte vón, hogy ilyen lehet a végi?!... — S az asszony újra tehetetlen zokogásba tört ki. — Főúr, megöl a lelküsmeret!... Kicsuktam a házbul, oszt nekiszaladt a világnak! - zokogott tovább az anya. A lőcsfalvi pap azt sem tudta, melyik lábára is álljon. Mit is tegyen ezzel a szegény teremtéssel? Hiába beszélt neki, hiába vigasztalta, nyugtatta, hiába magyarázta neki, hogy ő ezt nem akarta, ha o- ka is volt, ez egy baleset, vagy legfeljebb oktalanság, mert nem gondolt arra, hogyan reagálhat a lány, ha nem tud bejönni... Már-már attól tartott, hogy a szegény anya is lánya sorsára jut. Az asszony végre kizokogta magát vagy talán elapadtak a könnyei. — Megyek mán, főúr. Senki sem tuggya, hogy itt jártam. Mert az uram sem tuggya az esetet. Megöl érte, ha megtuggya... Sohase bocsátom meg magamnak... soha... soha... — No, és ha Isten megbocsátja magának, akkor sem bocsátja meg sajátmagának? — Hát megbocsáthat üyet az Isten? — Kedves lelkem, magának nincs más mentsége, csak az a hit, hogy a jó Isten megbocsátott magának. Ahogy a mi Urunk imádkozott: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek... ♦ Makrancosné elment. A leánya hazakerült a kórházból hosz- szú-hosszú hónapok után. Nem lett ugyan idegroncs, ahogy a specialista gondolta, de lelki beteg lett. S két lelki beteg élt a Makrancos gazda házában. A gazda valahányszor meglátta a katonasorból hazaszabadult Töreki fiút, valami elszorította belsejét. Hát nem lett volna jobb ennek a legénynek oldalán látni egy egészséges, boldog lányt, mint egy lelkibeteget? S az anyját is tönkretette. így látta a dolgot Makrancos gazda, de már késő volt.
