A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

41 Barátunkat. Egyszerre vagy harmincán indultak a templom különböző sarkaiból az oltár felé erre a felszólításra. Ica még megigazította Kis Pipin nyakkendőjét, mielőtt az az oltárhoz lépett volna... |ca és Sári éppen a kávéscsészéket mosogat­ták a káplánszobában, amikor egy elegáns autó stoppolt le a plébánia előtt. Meglepeté­sük csak fokozódott, amikor az autó elegan­ciájától eltérően egy magas, őszhajú, papi ci­vilbe öltözött úr szállt ki belőle. Az ilyesmi nem szokott jót jelenteni. Az ügy még izgalmasabbá vált, amikor az őszhajú papi egyén egyenesen a káplán­szobába nyitott be... kopogás nélkül. A meg­lepetés sora ekkor azonban már a vendégen volt, mert nem számított erre a látványra: a rádió bömböl, sztárfotók a falakon, a sarok­ban a kávéfőző rotyog és mindezek "tetejé­be" két ijedtszemű leányzó, akiknek ha az életkorát összeadja, nem jön ki a negyven... —... Hol van a főtisztelendő úr? — nyer­te vissza hivatalos szerepét a vendég. A két lány szinte egyszerre szólalt meg: — Mindjárt itt lesz... — Neki csináljuk a kávét... — Temetni ment... — A püspök helyett... — toldotta meg még Sári, hogy ezzel a "viccel" oldja fel a fe­szültséget. Még mosolygott is hozzá. — Hogyhogy a püspök helyett? — rökö- nyödött meg a magas papi vendég. — Úgy tanultuk hittanból, hogy a plé­bánosokat meg a káplánokat nem az Ur Jé­zus találta ki, hanem az apostolok bízták rá­juk azt a munkát, amit ők már nem győztek elvégezni. A vendég érezte, hogy most valamit mondania kellene az ésszerű munkaelosztás­ról, de betoppant a káplán, azaz Kis Pipin. — Nagyon örülnék, ha püspökatya elfo­gadna egy kávét, annál is inkább, mert ma­gam is bevennék egyet. Ica és Sári olyan bambán bámultak a vendégre, mintha legalábbis egy Marslakó pottyant volna közibük. A püspök pedig csak a szemével intett a káplánnak, hogy a- mit mondani akar, az nem tartozik a "gyere­kekre". Kis Pipin kávét töltött és csak mintegy mellékesen szólt oda a lányoknak: — Nem akarjátok befejezni a vasárnapi plakátot? Ott van a tanácsteremben. Ragasz­tót adok. Tessék... A püspök igyekezett átható tekintettel szuggerálni a káplánt, miközben kávéját ke- vergette: — Értesültem róla, hogy főtisztelendő úr nem tartotta meg a litániát Péter-Pál ün­nepén. — Egy áhítaton vettem részt... — Vidám zenés áhítaton? Mi? —csattant a püspök hangja. — Misézgetünk nyakkendő­ben?! Gitározgatunk?! Kötelességeinket pe­dig szépen elmúlasztjuk?! Illegális csoport- munkára, ifjúsági szervezkedésre bezzeg van idői Litániára, imádságra természetesen nin­csen! Dehát mit várjon az ember?! Csak kö­rül kell nézni: sztárok, gitár mindenütt a fa­lakon, valahol a sarokban egy pici feszület is. Mondd, édes fiam! Hogy képzelted te egyál­talán a papi életedet? Gondolod, hogy vélet­lenül hozunk olyan intézkedéseket, hogy a templomi gitárpengetést csak az én engedé­lyemmel lehet megtartani? De jó, hagyjuk csak a püspököt! Az neked úgyis csak egy... egy... nem is tudom, mi. De a pápa intézke­déseit! Legalább azokat tartanád be! Milyen alapon misézgettek ti csak úgy nyakkendő­ben? Milyen alapon mondasz engedély nél­kül négy szentmisét egy napon? Mert, ahogy hallom, az a nyakkendős mise már a negye­dik volt neked aznap. No és a lelkipásztori felelősség?) Mondd! Mi lesz ezekkel a fiata­lokkal, ha a rendőrség a te szórakozásaid mi­att lehetetlenné teszi egész életükre őket? Erre nem gondolsz, ugye?! Neked könnyű. Nincs családod, te már végzett ember vagy. De ezeknek a szegény fiataloknak az egész jövőjét tönkreteheted. Tudod, hogy az ilyen illegális szervezkedést nem tűrik a hatósá­gok! És ráadásul miért kockáztatod a biz­tonságukat?! Gitárpengetésért, meg nyak­kendős misékért! Már-már azon gondolko­dom, hogy... Mi az? Mit babrálsz ott az asz­tal alatt? — Csak a kazettát cserélem ki a magnó­ban. Mert természetesen felveszem az égé­

Next

/
Thumbnails
Contents