A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
376 gaszkodik küldetéséhez, hogy az etikai értékek meghatározója s az erkölcsök őre és bírája maradjon. így a müncheni szimpozion sem tett engedményeket a terhesség megszakítása vagy a születésszabályozás terén. A gyermekek, a szülők, a társadalom életében fellépő problémákat, a fizikai és lelki szenvedést továbbra is megpróbáltatásoknak tekinti, alkalmaknak a belső elmélyülésre. Egyesek azt gondolják, hogy ha az Egyház ezen a téren engedményeket tesz, erkölcsi gátszakadást fog elindítani. A tudósok viszont minden, az élettel való kísérletezést megengedettnek tartanak s szerintük eljön majd az idő, amikor senki se fogja kifogásolni, hogy a gének vonalán végbemenő művi beavatkozással fognak előre megrendelt embertípusokat előállítani. Az sem lehetetlen, hogy az állam és a társadalom lesz a legfőbb megrendelő: aszerint, hogy jobb munkásokra vagy jobb katonákra, esetleg hivatalnokokra, lesz éppen szüksége. Ennél a pontnál ellentmondás is támadt. Ha ugyanis minden életet, főként a gyengét, a beteget is meg kell tartanunk és védelemben részesítenünk, akkor olyan irányban befolyásoljuk a fejlődés további menetét, hogy a kórházak és szanatóriumok száma egy szép napon majd meghaladértelmet adni új emberi értékek rendszeréhez való visszatérést és az életnek újra értelemmel való megtöltését sürgette Viktor Franki professzor. Szerinte az ember előbb öszöneit, aztán hagyományait veszítette el, ezért nem tudja, mit jelja a lakóházakét. Akkor fognak csak igazán a gének manipulációja után kiáltozni, hogy a betegségeknek ellenálló embertípust kísérletezzenek ki. Azt a boszorkány táncot, amit egyrészt a technikai fejlődés és az igények felfokozása, másrészt ezeknek kielégítése és a kielégítés következményeként fellépő energia- és természeti kincs- csappanás járat majd az emberiséggel, annak halálos veszélyét a tudósok is, a teológusok is jól látják. Az érte mindenkit terhelő közös felelősséget is. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg von Weizsaecker, hogy a tudósoknak jogukban áll azt kérdezni a keresztényektől, hogy meddig akarnak még kitartani a 12. és 16. század színvonalán megmerevedett világ- és életszemléletük mellett... Ezeket a nagy horderejű kérdéseket egyébként nemcsak a szimpozion zárt körében vetették fel. A Bajor Tudományos Akadémia a nagynyilvánosság elé is tárta s Konrad Lorenz professzor egy szenvedélyes előadásban ítélte el lélekromboló és természetes környezetét beszennyező világunkat:“ a profitra beállított ember istállóinak bélyegezve betonépítményeinket s attól a kijelentéstől sem riadt vissza, hogy a természet számára minden, csak horizontális síkban futó vonalvezetés egyszerűen isten tagadás. jra az életnek... lene tennie s tulajdonképpen azt sem tudja, mit is akarna. Ez a magyarázata tanácstalanságának és befolyásolhatóságának: azt teszi, amit mások írnak e- lő neki. A bécsi műegyetemről pedig Zemanek professzor sorolta fel a tech-
