A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
38 és áldozatokat is vállalni. A közösséget elhagyni annyi, mint a bárkából a kavargó víz hullámaiba lépni. A külvilág a tenger, a csoport az emberi meleget és a hasonló gondolkodásúak rokonszenves és megértő légkörét adó otthon, amelyre a külső világban nem találtak és nem találhatnak. A kiscsoportok vonzóerejének van még egy másik szociológiai jellegű magyarázata. Azért is tudnak vonzani, mert a fiatalokból hiányzik egy mérce, hiányzik az életben annyira elengedhetetlen szellemi és vallási beirányozottság, a- melyen lemérhetnék az új vallásokban eléjük tálalt tanok elfogadható voltát. Ez az állítás ugyan első pillantásra értelmetlennek látszik, mert a fiatalok a családi körben töltött években — úgy gondoljuk — megkapják azokat a társadalmi és vallási értékeket, amelyeknek a fényénél mégis csak lemérhetnék azt az új tanrendszert, amelynek bűvkörébe kerültek. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk a kérdést, kitűnik, hogy az előző nemzedékek társadalmi és vallási értékeinek átha- gyományozása tulajdonképpen nem megy végbe. Elvont értékeket nem lehet áthagyományozni. Élni kell azok szerint az értékek szerint, akkor várható csak az áthagyományozásuk. Különben holt értékekkel áll szemben a fiatalabb nemzedék és nem vesz át olyasmit, ami csak szavakban fejeződik ki, nem tettekben. A régi értékeket nem tehették magukévá, ezért nem tudják fényüknél kritikus szemmel lemérni az új vallásokban felkínált újdonság igazi értékét. Mi a veszélyes ezekben az új, vallási jellegű csoportosulásokban? Az új vallások kis csoportjaival szemben a közvélemény elutasító álláspontot foglal el. Egyes esetekben a hatóságoktól követeltek fellépést ellenük, másutt elkeseredett szülők emberrabláshoz hasonló módszerekkel ragadták ki körükből ’’megtévesztett” gyermekeiket, ismét másutt bonyolult peres eljárásokba fogták a csoportok vezetőit. A társadalom is, az egyházak is, károsnak és veszélyesnek tartják ezeket a közösségeket. Felfogásukban csak megerősíti őket, hogy akiket menteni akarnak, átszellemült arccal boldognak mondják magukat új életükben. A kérdés korántsem egyszerű. Nem könnyű megállapítani, hogy valóban csak kárt okoznak a körükbe menekülő, krízisbe jutott fiataloknak. Esetüket egyenként kellene átvizsgálni ahhoz, hogy helytálló Ítéletet mondhassunk helyzetükről. Nem lenne o- kos ösztönszerűen csak azért elmarasztalni őket, mert szokatlanok számunkra. Mindezt előrebocsátva, vannak mégis olyan általános tünetek ezekben a különféle csoportosulásokban, amelyek veszélyt sejttetnek. Ott van mindjárt a tény, hogy nyugati kultúrvilágunkban ezek az új vallások nemcsak egyszerűen egy új alternatíva kínálatával lépnek fel, hanem egyúttal vallási eltévelyedést is jelentenek, és vallási közösségi formák meghamisítását. Azt senki sem állíthatja, hogy életstílust és életutat kereső fiatalok számára teljesen ártalmatlanok. A mozgalmak és ideológiájuk olyan abszolút kívánalmakkal állnak elő, hogy képtelenné teszik őket más társadalmi formákkal való érintkezésre és kapcsolatokra. Nem lehet szó esetükben eszmék kicseréléséről, csak térítés, propaganda érdekli
