A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
351 ház közös imáit és azokat, amelyeket imakönyvekben találunk, rendszerint nagyon nemes és fennkölt érzelmek sugalmazták, nagy istenszeretettel írták őket. Ha bármi kis visszhangot is képesek bennünk felkelteni, kezdjük átérezni őket, legalábbis vágyakozunk az után, amit kérnek. Lassankint a- zonosítjuk magunkat velük, és úgy mondjuk el őket, mintha mi magunk szerkesztettük volna, mert kifejeznek minket. Azért, hogy összhangba kerüljünk tartalmukkal, igen fontos imáink kiválasztása. A szövegnek önmagában nincs értéke, csak amennyiben bensőséges imát tud előidézni. Manapság az Egyház által ajánlott imák nagyon alkalmasak arra, hogy átérezzük őket. Ilyenek például a bűnbánati imák, mint a "Gyónom a Mindenható Istennek...", amit a mise elején mondunk, vagy az 51, zsoltár. Ha valaki csak kicsit is tudatában van annak, hogy megtérésre van szüksége, segítenek ezt kérni. Ha valaki azonban még nem is vágyik rá, az ima gépiessé és külsőségessé válik. Szórakozottság áll be, mert a szavak önmagukban nem jelentenek semmit sem. Szájunkkal elmondjuk a szöveget, de az mégsem imádság. Az ima értéke a szavakra és azok jelentésére összpontosított figyelemtől függ. Ez a figyelem elsősorban a szöveg szóbeli értelmére vonatkozik. Ha elmélyül, akkor növeli azt a tudatot, hogy az Úrhoz szólunk. Ha tovább növekszik, mélyen átérzett áhítattá válik, ami a szívnek tiszteletteljes és szeretettel telt érzelme az Istennel szemben. Ha a szóbeli imádság folyamán az ember eljut az áhítatra, a figyelem bensőségessé válik, és már nincs minden egyes szóhoz, minden mondathoz kötve. Egyik-másik kitétel jobban felhívja magára a figyelmet és le is köti. így az ima táplálja a belső áhítatot, bár az ember figyelmével nem követi lépésről lépésre a szöveget. Nem is fontos. A szöveg végső célja az Istenre irányított figyelem, a- mi ebben az esetben megvalósul. A szöveg mintegy külső kísérője marad a belső figyelemnek, amely elkülönül tőle, hogy az Urra összpontosuljon. Akik olvasót szoktak imádkozni, tudják, hogy az üdvözlégyek ismételt elimádkozása nem jelenti szükségszerűen. hogy mindegyiknek a szövegét hűségesen kell követni. Mialatt az ember imádkozza, értelmével egyik vagy másik mondatot kíséri, vagy az egyes szakaszok titkait. Habár nem figyel mindenre, amit mond, szívében imádkozik. A következő lépés a belső összeszedett- ség, ami az áhítatnál mélyebb belső figyelem. Az idősebb hívek, akik olvasót imádkozva sok időt szoktak a templomban tölteni, valamint a szerzetesek, akik órák hosszat zsolozsmáznak, gyakran ilyen összeszedett- séggel élik meg az imát. Ha a szóbeli ima nem párosul nagy összeszedettséggel, akkor csak nagyon rövid lehet. Az ember hamar elfárad, és nem tudja soká folytatni. Ha hosz- szabb ideig békésen folyik, az annak a jele, hogy mélyebbre jutott el. Általában, ha szóbeli imáról beszélünk, nem mélyebb imáról van szó, hanem az ösz- szeszedettség első fokáról. Legáltalánosabb szerepe éppen az, hogy elérjük a figyelem első fokát. Mikor a figyelem elmélyül, más i- maformák szükségét érezzük. Ezekről a továbbiakban lesz szó. Mikor viszont valaki, a- ki általában sokkal egyszerűbben szokott i- mádkozni, szórakozottabb állapotba kerül, vissza kell térnie az imának ehhez a módjához. Gyakorlatilag ez az egyetlen mód, amit egy felizgatott, szórakozott vagy ideges személy magáévá tud tenni. Egy argentin pap barátom, aki rendesen szavak nélkül, egyszerűen szokott imádkozni, mesélte nekem, hogy amikor letartóztatták, hetekig bekötött szemmel és állandó kihallgatásokkal zaklatva, teljes bizonytalanságban különzárkában tartották. Ebben a helyzetben elvesztette belső nyugalmát és a nagy félelem megakadályozta, hogy elmélkedjen vagy szemlélődjön. Csak a szóbeli i- mák nyújtották neki az egyetlen lehetőséget, hogy minimális összeszedettséget érjen el. Pedig előzőleg lebecsülte őket. Abban a helyzetben mégis segítették, hogy felzaklatott értelme mégis az Istennel maradjon, míg vissza nem szerezte békéjét és vissza nem térhetett megszokott imamódjához. 4. Végül pedig néhány gyakorlati tanácsot szeretnék adni. Ha szeretjük ezt az i- mamódot és ez kielégítően vezet az IstenI
