A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
349 az imában a racionális sémákat túlszárnyalva nagyobb egyszerűségre jussunk el. Találkoztam emberekkel, akik saját igyekezetükkel eljutottak az imának sokkal egyszerűbb formájára, de vagy tiltottnak hitték ezt, vagy azt gondolták, hogy nem is ima. A modern élet sok gondolkodásra késztet. Az Istennel szemben valami kevésbé bonyolultra várunk. Úgy érezzük, hogy hogy a közvetlenebb kapcsolat egyszerűbb imát igényel, amely szeretetet ébreszt, utunkat megvilágítja és békét ad szivünknek. Ilyen imát akarok tanítani. Minthogy irányítást szeretnék nyújtani, szükséges, hogy a különböző imaformákról összképet nyújtsak. A tájékozódás titka a madártávlatból való áttekintésben van. Szándékom minden imamód értékét és határát kifejteni. Élete folyamán az ember mindegyiket alkalmazza. Ezek az imamódok a maguk idejében hasznosak, de egyikben sem szabad elakadni, hanem tovább kell haladni és növekedni. Az imában növekedni annyit jelent, hogy az Istennel egyre egyszerűbb, természetesebb és ezért sokkal mélyebb for1 . Imákat 1. Az imádkozásnak legáltalánosabb módja könyv nélkül megtanult vagy olvasott imák elmondása. Mikor valakit látunk a templomban, azt mondjuk rá, hogy imádkozik. Van, aki úgy fejezi ki magát, hogy például "Minden este elimádkozom egy Mia- tyánkot." Sok embernek ez az egyetlen módja, hogy kapcsolatot keressen az Istennel. A gyermek úgy tanul imádkozni, hogy megtanulja a Miatvánkot, az üdvözlégyet, vagy egy más imát. Egy ima elmondása könnyű és nevelő hatású, mert a gyermek még nem tudja, hogyan forduljon az Istenhez. A gyerek első lépéseit a megtanult i- mádság képezi. Még nem tudja, mit mondjon Istennek, de a megtanult imádság szavaival kifejezi azt, amit mondania kellene. I- lyen módon vágyak, érzelmek és keresztény magatartás ébred benne. Imákat nemcsak gyerekek mondanak el. A liturgia tele van imákkal, amelyeket vagy a jelenlévőkkel együtt mond el a pap, mában találkozunk. Az ima szónak általános értelmet adva, azt mondhatjuk, hogy érintkezés Istennel, vagy értelmünk és szívünk felemelkedése az Úrhoz. Imádkozni annyit jelent, hogy hozzá fordulunk. Ezért nem állítom az imát szembe az élettel. Az élet gyakran maga is imádság. Az aktivitással sem helyezem szembe, mert nagyon sok tevékenység egyidejűleg i- mádság is. Azonban, mikor imáról beszélek, általában az ima gyakorlatára utalok, amelyben a figyelem kizárólag az Istenre irányul. Az ima, mint Istennel való kapcsolat, kétoldalú kezdeményezésen alapul. Egyrészt emberi tevékenység, másrészt isteni. A találkozás Istennel nem pusztán emberi erőfeszítés, mert az Isten megelőzi és fenntartja. Az Isten gyakran behatol az emberek életébe, és rövid idő alatt megvalósítja azt, amit emberi erőfeszítés nem volt képes elérni. Más alkalommal elrejtőzik, és hagy minket eredménytelenül keresni. Ebben az írásban nem az Isten tevékenységéről lesz szó, hanem arra figyelünk, hogy milyen legyen az ember magatartása Isten keresésében. elmondani vagy egyedül. Ez a közösségi ima leggyakoribb formája. Mindnyájan együtt mondják el ugyanazt az imát, és ezáltal szivük együtt e- melkedik az Istenhez. 2. Sok ember részére szükségszerű feltétele az imának, hogy kérés legyen. Elmondanak például néhány Miatyánkot barátjuk vagy rokonuk felgyógyulásáért. Az imák valóban könyörgések szoktak lenni. Az Istentől valamit kérni általában nemes lelkületre vall, mert ezzel beismerjük nyomorúságunkat, bebizonyítjuk bizalmunkat, elismerjük az Ő nagyságát, mindenhatóságát és irántunk való szeretetét. A kérés valóban keresztény magatartás, de veszélyt is rejthet magában. Lehet egészen egocentrikus beállítottságú is, amennyiben valaki az Istent saját céljainak elérésére akarja felhasználni. Sok ember, mikor kér, öntudatlanul is azt gondolja, hogy jobban tudja az Istennél is, mire van szüksége. Ez akkor derül ki, mikor egy meg nem hallgatott kérés miatt megharagszik Istenre. I
