A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
34 7 a második hét A választás újra-meg-újra visszatérő feladatom kell legyen: nem abban, amit már egyszer választottam, (itt még álmodozni sem szabad, mert az hűtlenség és játék a kegyelemmel...), hanem az eszközökben. Es ezért kell nekem a vezetés, mert itt nincs kellő okosság bennem... vagy eltúlzom, vagy megyeka többiek után... Hogy Jézus behajtja rajtunk, amit ígértünk, ez csak természetes. Újra mindennap elmondom az ’’íme, Veled vagyok” imát: megyek... megteszem... eltűröm, áldozatul hozom... - és mellé a "Suscipe”-t és a rövid fogadalomújítást... Nem biztos, hogy nekem kell a gazdag nagybácsit játszan hazafelé, nekem a szegény szerzetesnek. Nem okozok köztük bajt és ellentétet? De biztos, hogy kis engedményeket se engedhetek meg magamnak... és vezekelni kell és örömest penitenciázni akkor, ha kísért a múlt... De biztos, hogy ahol tennivalóm nincs őszinte szó formájában, ott minden rendi, egyházi, magyar és világ-fantáziálást nem egyszerűen eldobni, hanem imává tenni: jöjjön el a Te országod ezzel is... legyen meg a Te akaratod ebben is... én meg segíthessek imával, áldozattal... Hányszor megáldottad ilyen áldozatom (csak úgy, mint a nekem való könyvekért mondott imáimat, a kispap-egység indulását,stb. Es mert az egész életünk, főleg papi és jezsuita voltom teljes értelmét csak a Krisztus hívásában leli, a személyes, meleg, nekem való Krisztus-képet tovább építeni olvasással, elmélkedéssel, meleg eucharisztikus kapcsolattal... és alázatos, bízó keresztviseléssel... Csak segíthessek! Csak megszerettesselek minél többel! Ez az én legnagyobb jutalmam és örömöm, már itt is... Észreveszik, hogy ismerlek, szeretlek és így beszélek Rólad... Ó, ha egészen a Tied lennék,, hogy egészen adhatnálak... Akarom, akarom, bármibe kerül... Metykő Edit JÓ Jó lázas arcodat odaadni simogató, édes szélnek Jó kitárni fásult lelkedet lágyan zümmögő, szép mesének Jó ülni lassúdó zajban s várni az áldó, néma csendet Jó utolsónak lenni a sor végén s rakni örökké a rendet
