A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
342 szegényen és betegen, a dominikánusok fekete-fehér rendi ruhájában tévedt az indiánok közé, akik egy cseppet se fogadták barátságosan, mert addig nem sok jót tapasztaltak a fehér ember részéről. Az idegen hiába mondta, hogy az igaz Istent hirdetni jött közéjük, a zuni főnök így válaszolt:- A fehér isten hazug isten. Jót í- gér és rosszat cselekszik. A mi isteneink legalább nem hazudnak. De az idegen elmagyarázta nekik, hogy azok a fehérek, akikről ők az Istent megítélik, nem követői az igaz Istennek, mert szívükben igen messzi vannak tőle. Gergely testvér ott maradt a zunik között és életével tett bizonyságot róla, hogy akit ő hirdet, az az igaz Isten. Egy napon spanyol katonák érkeztek a környékre és rettentő hírük félelmet okozott még a bátor indiánokban is. Harcra készülődtek. Mi mást tehettek volna? A hadiszerencse a spanyoloknak kedvezett, akik páncélt viseltek és nem fogott rajtuk az indián nyílvessző. Ekkor Gergely testvér imába fogott. Míg imádkozott, hirtelen rengeni kezdett a föld, és a hegyből, melynek oldaláról a spanyolok zúdultak le egyre többen, hirtelen tűz és láng csapott elő és lávafolyam ömlött a seregre, elpusztítva mindannyiukat. A zunik megmenekültek. Ez az esemény aztán végleg meggyőzte őket arról, hogy Gergely testvér Istene az igaz Isten. Meg- keresztelkedtek és még templomot is építettek Gergely testvérnek. A zunik békében éltek, mikor pedig a spanyolok újra el akarták foglalni hegyeiket, Gergely testvér segítségével sikerült kiegyezésre jutni. Ámde a spanyol katonák elraboltak egy szép indián leányt és mikor a leány rokonai u- tánamentek, hogy hazahozzák, mivel szépszerével nem tudták a leányt visz- szakapni, megölték elrablóit. Ekkor megtorló csapatok indultak az indiánok ellen. Fő céljuk persze nem a leányrablók halálának megbosszulása volt, hanem meg akarták szerezni a zunik csodaszép, híres és értékes ezüst kincseit. A zunik birodalmába egy tátongó szakadék fölött ívelő függőhídon át lehetett csak bejutni. Ennél a hídnál fogadta Gergely testvér a spanyolok többszáz főnyi csapatát. Kérte, hogy ne bántsák a zuni indiánokat, akik békés keresztények és csak jogos felháborodásukban ölték meg a leányrablókat. De a spanyol vezér csak nevetett és félre akarta taszítani útjából Gergely testvért. Az őszhajú szerzetes gyenge hangját a környező sziklák mennydörgővé erősítették, mikor a spanyol vezérhez beszélt. — Ha rálépsz erre a hídra, leszakad az bűneid súlya alatt, mert az Ur megmutatja hatalmát és megvédi az ártatlanokat. — Hát akkor te is velem jössz a hidra, öreg — mondta a spanyol és megindult, maga előtt taszítva Gergely testvért. Katonái mind követték. Mikor a híd közepére értek, Gergely testvér felfohászkodott. Hatalmas robaj támadt, lezuhant a híd és vele az egész spanyol csapat, de Gergely testvér is, aki életét adta nyájáért. Az indiánok aztán felhozták jótevőjük és megmen- tőjük testét, eltemették tisztességgel és síremléknek hatalmas kőkeresztet faragtak fölébe. Majd négyszáz éve tör
