A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
325 ságot és jogokat érő sérelmek, mint másutt: a Szovjetunióban és Délamerikában. Megint: jó lenne, ha tévedésben lennék, de komoly bizonyítékok szólnak amellett, hogy mindkét helyen nagy a lelkiismereti és politikai okokból letartóztatottak száma s kihallgatásuk alkalmával a kínzástól sem riadnak vissza. Az emberi jogokat így semmibevevő közegekkel szemben kétféle álláspontból indulhatunk ki. Az elsőt azokkal szemben használhatjuk, akik nem osztoznak hitünkben. Eszmecseréinkben arra az emberiességre kell hivatkoznunk, amely mindnyájunkban közös. Ahogy az Emberi Jogok Deklarációja mondja: "Minden ember szabadnak születik, egyforma méltósággal és jogokkal rendelkezik." Minden intézmény — főként az állam — az emberi személyért van és az emberi személyiség védelmét kell szolgálnia. Az emberi jogok lábbal tiprása ott kezdődik, ahol az állam ura akar lenni polgárainak, nem szolgálójuk. Az erősebbnek segítenie kell a gyengét, a többségnek el kell tűrnie és megértenie a kisebbséget. Az olyan rendszert, mely kínzáshoz folyamodik, sürgősen át kell újból gondolni, mert nyilvánvalóan nem az emberek javát szolgálja, ami pedig minden társadalmi berendezkedés első és legfőbb célja. A másik kiindulás azokhoz szól, akik hisznek a személyes Isten létében. Ezek a Bibliából ismerhetik az ember leglényegét, hogy ti. Isten képére és hasonlatosságára van teremtve. Ez annyit jelent, hogy minden személy, egyediségénél fogva, az isteniből valami olyasmit tükröz, amit senki más nem. Ez a tény a magyarázata minden individuum sajátos értékének, ez az alapja emberi méltóságának. z emberi jogok kérdése bonyolult s mint ilyen vég nélküli vita tárgyát képezheti filozófiai és teológiai meggondolások alapján. De a probléma nem csupán elméleti, mert embereket ért igazságtalanságokról van itt szó s ahol jogtalanság van, ott szenvedő alanyok is vannak. Ezen pedig akkor is segítenünk kellene, ha egyetlenegy embertársunkról lenne csak szó, nem pedig százezrekről, akik lelkiismeretük szavát követve vannak a börtönök és büntetőtáborok mélyén a fizikai és pszichikai kínzás barbár módszereinek kitéve. Mi legyen a teendőnk? Félreérthetetlenül azok táborához kell csatlakoznunk, akik ellenzik a vallási vagy politikai okokból történő elfogatásokat és kínvallatásokat. Tevékeny támogatásban kell részesítenünk az ezt szorgalmazó szervezeteket és a kormány köreinek is tudomására kell hoznunk felfogásunkat: azt kívánjuk, hogy külpolitikánk tengelyébe kerüljön az emberi jogok és az emberi méltóság eredményes elismertetése. Hume bíboros egy londoni szegénynegyedben I
