A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
313 így került bele sok száz esztendő után szent Atanáz a lőcsfalvi anyaszentegyház krónikájába. Az Egyház mai gondjaiból: Az olasz kormányválság A múlt év december eleje óta várt és a szocialista-kommunista baloldaltól január közepén hivatalosan is kiváltott kormányválság (sorrendben harminchetedik a háború vége óta) valószínűen olyan hosszú ideig el fog tartani, mint elődei — és hozzátehetjük: éppen olyan fölösleges, mint elődei. Nem politikai vagy gazdasági okok tették szükségessé - kiváltódása csak tovább odázza a gazdasági élet válságainak megszüntetéséhez szükséges intézkedések megszületését - hanem az olasz poltikai pártok hatalmi pozíciókért folytatott régi küzdelme és a pártvezetőségek önző kénye-kedve. egy esetleges kormány váltó zás igazi jelentősége A kormányválságot nem a kormány tehetetlensége idézte elő. Semleges megfigyelők mind megegyeznek abban, hogy Giulio Andreotti kereszténydemokratáinak kormánya az utolsó tíz esztendő legsikerültebb kabinettje volt, és éppen teljesítményeinek, a gazdasági élet terén elért relatív eredményeinek (az árak frontján, a kereskedelmi mérleg és a külföldi kölcsönök felé fennálló megbízhatóság feljavítása) és a közvélemény növekvő felfigyelésének köszönhette idő előtti végét. A kommunisták tudták - és a kisebb bal és balközép pártok is, a szocialistáktól a republikánusokig - hogy a kormány részleges sikerei veszélybe hozhatják azt az 1977 júliusi megegyezést, amelynek értelmében a kereszténydemokraták az ún. alkotmányos pártok bizalmának birtokában kormányoztak. Az volt meggyőződésük, hogy a kormány működése, ha az országnak javát szolgálja is, a pártok érdekeinek kárára lehet. Ezért buktatták a kormányt, ha kifelé azt hangoztatták is, hogy törekvésük arra irányul, hogy az 1977-es júliusi egyezmény programjának megújításával egy kompaktabb többségű kormányra szeretnék az ország kormányzását bízni. Céljuk tehát az volt, hogy eddigi közreműködésük folytatásáért nagyobb árat követeljenek és a kommunistákat a kormányban is felelősségteljesebb pozíciókba juttassák. Ezért hangoztatták egy minden pártot ma- gábanfoglaló kabinet megalakításának szükségességét. Ez az új kormány, amely az olasz helyzet kényszerűségéből jön majd létre — mondták - nagyobb súlyt képviselhet az eddigieknél. Elképzelésükben nemcsak az lett volna feladata (mert nemcsak az képezi a politikai vita tárgyát), hogy az ország belpolitikai és gazdasági krízisének véget vessen, a rendőrség közreműködésével (terrorizmus!) a magán-, félig vagy egészen államosított vállalatok belső világában rendet teremtsen, az állam adósságait csökkentse, a munkanélkü
