A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-07-01 / 7. szám

303

O

tven éven keresztül az oroszokat I ll II ll ll~1l II II II II II II II I

csak kötelességeikre figyelmeztették s a terror gondoskodott arról, hogy MÚLT és JELEN

meg ne feledkezzenek ezekről. Csak a

hatvanas évek emberi jogok mozgalma I_II ll Dl ll Pl_II .!□□!_II_]

hívta fel figyelmüket arra, hogy az állampolgári kötelességekkel állampolgári jogok is járnak és akkor kezdenek feltűnni körükben azok az ellenzéki beállítottságú egyéniségek és kis csoportok, akiket disszidensek nevén szoktunk emlegetni.

Ez az ellenzékiség a sztalintalanítás és az azt követő kiábrándu- AZ ÍRÓK lás következménye volt. Első megnyilvánulása az irodalom területén Hja Ehrenburg 1953 őszén megjelent Olvadás című regénye volt — erről kapta nevét az 1954-ben induló új irodalmi korszak, amely a Kruscsevtől elindított liberalizálódás folytatásának reményében felvillanyozta az orosz értelmiségiek egy kis részét. Főként írókat, akik azt hitték, hogy műveikben javaslatokat tehetnek a megkövesedett társadalmi berendezkedés felfrissítésére. Hamarosan kiábrándultak. Az első olvadási időszak még megindulása évének vége előtt (1954 végén) befagyott, amikor az írók kongresszusának egy oa szovjet-orosz belső ellenzék tevékenységének mérlege

Disszidens Oroszok

lyan határozatot kellet hoznia, amely szerint "az irodalom szoros kapcsolatban van a politikával és mindenben annak alárendeltje". Az új reményeket nem volt könnyű megsemmisíteni, bár a magyar szabadságharc leverése megmutatta az o- rosz értemiségieknek, hogy hiú ábrándokat kergetnek, amikor egy emberibb arcú szocializmus kialakulását várják.

Nem maradtak azért veszteg, hanem kisebb munkaközösségeik azt kezdték keresni, mi tette lehetővé rendszerükben a terrort és a személyi kultuszt. Az írók a kollektívákba kényszerített életben vélték felfedezni az okot s ezt egyesek írói kongresszusokon emlegetni is kezdték — azzal az eredménnyel, hogy felszólalásaik után mindjárt önkritikára kényszerítették őket. Az egyetemisták is felfigyeltek, számos nem-hivatalos irodalmi folyóiratot is beindítottak, amelyek hasábjain ezeket a problémákat szellőztették s a szovjet napisajtó megtévedt irodalmároknak bélyegezte őket, a rendőrség is felfigyelt rájuk és a hivatalos ellenintézkedések nyílt zavargásokra vezettek néhány egyetemen, főként Leningrádban, ahol az 1956-57-es iskolaév folyamán 4300 tanulót zártak ki az egyetemről.

A jelszavuk "vissza a marxizmushoz" volt, de ezen azt értették, hogy a rendszer hűtlen lett Marx tanításaihoz. Néhány egyetemen neo-marxista körök is alakultak (ezeket rövid úton betiltották) sKruscsevnek 57 májusában külön prog