A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-06-01 / 6. szám

277 A lengyel prímás szavainak igazságát nemcsak iecsökkentett létszámú püspöki karral rendelkező kelet-európai országok igazolják. Magyarországon je­lenleg teljesnek mondható a püspökök létszáma, mégis ez az ország a lengyel fő­paptól panaszolt cezaro-papizmus legkirívóbb példája. A magyar egyház teljesen az állam felügyelete alatt áll s a püspökök, ha nem is állnak belső meggyőződé­sükkel a kormány mellett, mindenben, az egyházi élet legapróbb részleteiben is, a hatóságoktól függnek. Jól látható ez az egyházi épületekben, templomokban engedélyezett hitoktatás esetében. Az utóbbi időben a kommunisták — jóakara­tuk nyilvánításaképpen — több apró engedményt tettek ezen a téren. Erre szük­ségük is volt, hiszen az utóbbi hónapokban egész az unalomig hangoztatták, mi­lyen kivételesen jó náluk a kapcsolat az állam és egyház között s ezt igazolni is illett valamivel. Ezért enyhítettek nemrégiben valamit a templomi hitoktatást szabályozó előírásokon a termek és szemléltető segédeszközök használatát ille­tően. Lemondtak azokról az állam egyházügyi hivatalban tartott kötelező előze­tes megbeszélésekről is, melyeket a püspökkari konferenciák előtt szoktak tarta­ni. De hogy ilyesmiről hivatalosan lemondanak, már ez maga is érzékelteti, mi­lyen méreteket öltött Magyarországon az egyháznak az államhatalomtól való füg­gése. Attól nem kell félnünk, hogy az állam ezzel a lemondással hátrányos hely­zetbe került. Van elég besúgó a püspöki irodákon és a plébániákon s ezek nem­csak értesülésekkel szolgálnak, hanem az egyháziak között is fenntartják a bizal­matlanság légkörét. A magyar hierarchia, bár nagy reményeket fűztek az új prímás kinevezé­séhez, még annyira sem vitte, hogy lelkipásztori kérdésekben egységes megoldá­sokra jutott volna. Ilyen helyzetben nem csoda, hogy a "bázist" alkotó papok és hívek maguk próbálnak a helyzeten segíteni és kis-közösségekben kísérlik meg az Egyház életét élni és egymást az elmélyült keresztény életstílushoz segíteni. Az ilyen közösségek azonban mindkét oldalnak gyanúsak. Az államnak azért, mert - teljesen alaptalanul - ellenzéki szervezkedést képzelnek bennük; a püspökök­nek pedig azért, mert attól félnek, hogy a kis-csoportok függetlensége aláássa az egyház hierarchikus berendezkedését. A valóságban a kis-csoportok abból a segí­tés-vágyból születtek, amelyet a hívek az államtól mindenben függő s ezért a lel­kigondozásban teljesen megbénított püspökeik irányában éreztek; és abból a lel­kiismereti konfliktusból ami egy ateista államban a hitük szerint élni akaró ke­resztényekben támad. Ez a konfliktus ma nemcsak a kis közösségeket, hanem a klérus és a hívek összességét áthatja. megváltozott helyzethez — megváltozott diplomáciát! A probléma a lengyeleknél is jelentkezik, ha nem is egészen azonos mó­don. Ott a püspöki kar még ura döntéseinek. De minél többször működik közre a párttal az államrezonra és a közrendre hivatkozva, annál jobban kiteszi magát annak a veszélynek, hogy hitelét veszítheti a lengyel állapotokkal elégedetlen len­gyel nép előtt. Nemcsak vatikáni diplomaták, hanem püspöki karok is kerülhet-

Next

/
Thumbnails
Contents