A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
28 számukra is a valóságtól messze esettnek tűnik, egyszercsak átalakítja őket. Isten- keresőkké. Nem a megközelíthetetlen fényben, időn és téren túl trónoló Istent keresik, hanem az Istent, akinek története van: csillagok, kövek, fák, virágok, madarak és emberszívek történetébe írt története. Istent, aki megmutatja magát nekünk — nemcsak az évezredekkel előttünk égő csipkebokorban, hanem a mi korunk szenvedélyes szabadságkeresésében is. Istent, akinek képe és hasonlatossága bennünk emberekben lüktet és aki egy lett közülünk. A teológia ugyan Isten után kutató tudomány, de bennefoglaltan az ember után is kutat — ahogy egy második századbeli püspök olyan találóan fogalmazta: "Isten dicsősége az é- lő ember". Az igazi teológus tehát azt is kutatja, mit jelent embernek lenni, mi az élet, és mi a halál. Milyen síkon megy végbe a teológusnak ez a keresése? A teológia adottságainak és egyéni tapasztalatának a síkján. A tapasztalat azonban nem leszűkített értelmű: általános, katolikus tapasztalatnak kell lennie, amelyben benne remeg a korokat és földrészeket magába ölelő közös emberi tapasztalat. Sinai t- pasztalata, az újszövetségé, a zsinatoké Niceától a Vatikánig, a teológusoké Ori- genésztől Aquinóin át Rahnerig, a misztikusoké, mint a Tauleré vagy Teréziáé. Az adottságok és a tapasztalat a maguk rendszerezett átgondolására, a szisztematikus reflexióra késztetik a teológust. A teológus nem azért teológus, mert ismeri az evangéliumokat, átnézte a trienti zsinat határozatait, vagy mert olvasta más teológusok műveit. Teológussá az teszi, hogy kérdéseket tesz fel. Súlyos és lényeges kérdéseket, mint: mit is mondanak az adottságok?, és milyen a- lapon?, mit is mond a tapasztalat?, és hogyan egyeztethető mindez össze az általánosabb, a katolikus tapasztalattal, a hagyományokkal?, mennyire mondhatók tehát érvényeseknek?, van-e valamire kötelező erejük? Ezek miatt a kérdések miatt van kockázatokkal teli a teológus keresése. Minden dialógus és minden csoportos kutatás ellenére ezért érzi sokszor egyedül magát. Legmélyebb reflexiói egyedül önmagában mennek végbe. Ezért vannak nehéz órái, amikor nem látja világosan munkájának értelmét. A kenyérszaporítás szentírásmagyarázati problémáin töri a fejét, miközben tízezrek halnak naponta éhen; az isteni jelenlét titkának új megfogalmazását keresi, miközben annyi kortársa csak Isten távollétét tapasztalja. Nem egyszer csüggedés fogja el, mert problémáira nincsenek könnyű, gyors és biztos megoldások és sokszor meg kell elégednie azzal, hogy csak a kérdést veti fel érthetőbben anélkül, hogy megtalálná rá a feleletet. 2 Hogyan érintkezik a teológia a hittel, a teológus a hívővel? Több lényeges felületen is, mint például a vallásunkén. Mindaz, ami hitünk anyagát alkotja, tulajdonképpen a teológusok rendszeres átgondolásából származik. A 325- ben elhangzott kijelentéstől kezdve: Krisztus olyan értelemben Isten, mint amilyenben az Atya - az 1950-ben kihirdetett mennybemenetel dogmájáig. Vagyis a teológusok fáradságos munkája. Isten titka szavakba önthető megfogalmazásá
