A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
268 Dr. Rosta Ferenc 1913. október 31-én született Buzsákon, a veszprémi egyházmegyében. A római Collegium Germanico-Hungaricum volt növendéke a Gergely-egyetemen szerzett teológiai doktorátust. Rómában szentelték pappá 1939. október2-án. 1941-43 között káplán volt Buzsákon, Zalabé- ren és Atalán, 1943-44 hitoktató Nagykanizsán, 1944-49 közt teológiai tanár Kiért A mostani kinevezések célja a püspöki karnak kiegészítése és munkájának javítása. Régi, szeretett egyházmegyéjébe került vissza az egri egyházmegye éléről a tudós egyházjogász főpásztor, aki egy népszerű főpásztor utódaként nem tudott gyökeret verni és visszakívánkozott éppen megüresedett régi egyházmegyéjébe. A nagy feladatot jelentő egri egyházmegye vezetését fiatal, rátermett püspök veszi át. A jelentős veszprémi egyházmegye élére dinamikus új adminisztrátor kerül. A székesfehérvári egyházmegye gyengélkedő főpásztora segédpüspököt kap. A most történt rendezés nem állított új főpásztort a kalocsai egyházmegye élére, melynek jelenlegi vezetője 1976-ban, 75 éves korában, a korhatár rendelkezés értelmében felajánlotta lemondását. Személyi kívánságát figyelembe véve, Róma egyelőre még nem váltotta le. A magyar püspöki kar személyi kikiegészítése és beosztásának módosítása kétségkívül a magyar egyház javára irányul. Nem világos azonban, hogy az új kinevezések a püspökök számának növelésén kívül milyen formában mozdítják elő a püspöki kar munkájának Veszprémben, majd plébános Pápán, Fonón, Bálványoson. 1971-től plébános Balatonszemesen. Tagja volt a veszprémi egyházmegye zsinati vizsgáztató bizottságának, volt szentszéki bíró, a veszprémi egyházmegye papi szenátusának választott tagja. 1975 ótatb. kanonok. Résztvett az új magyar bibliafordítás munkáiban, ószövetségi részeket fordított. é k e I é s hatékonyságát. - Amikor 1976-ban az esztergomi érsekké kinevezett Lékai László negyedszázados interregnum u- tán átvette a magyar egyház és a magyar püspöki kar vezetését, súlyos ö- röksége volt a feladat, hogy az egymástól elég elszigetelten kormányzó püspökökből korszerű vezető testületet szervezzen. Az azóta szerzett tapasztalatok megmutatták, hogy ez az adott körülmények között rendkívül nehéz, majdnem reménytelen. Ennek belátása beszűkítette a bíboros-prímás lehetőségeit és készségét, hogy bekapcsolja püspöktársait az információs és döntési folyamatokba és erősítette benne a kívánságot, hogy minél több olyan személy kerüljön a püspöki karba, akivel könnyen tud együttdolgozni. Jól informált körök úgy tudják, hogy ily irányú kívánságát Róma az újabb püspök-kinevezéseknél figyelembe vette. Az új püspökök kinevezésével kapcsolatban a fiatal papi nemzedék körében is merültek fel kívánságok. Ők o- lyan fiatalabb püspökökkel szeretnék kibővíteni a püspöki kart, akik szószólói lehetnének a megújuló egyházi látásmódnak. Ugyanakkor azonban úgy vélik, hogy a jelenlegi püspökök több
