A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
_L vissza Mátyás. így aztán egyszer az apróhirdetések közt megütötte a szemét egy kis kockába rekesztett hirdetés. Azt mondta: 26 forintért - csak be kell küldeni a postautalványon - valami ’’kocsi-csináló” leszállít az illetőnek egy-lovas kocsi-szekeret, amin két személynek való ülőhely vagyon és hátul még a cók-mókjuk is elfér... Es aki ezt megveszi, annak ráadásul egy csinos, cifra sallangos szíjostort is adnak. No, gondolta Matyi, ha már 26 forintért ilyet vesztegetnek - bár szegényebb embernek 26 forint is nagy pénz - de meg kéne ”rec- kírozni”... Kása uram nem szólt a dologról senkinek, még a feleségi- nek sem. Elképzelte, milyen meglepetés lesz, mikor megjön a kocsiszekér és beléfogja a Csutakot, a lovát, oszt elmennek Szentlászlóba a vásárra, mert ott lesz a legközelebbi... Oszt még a bátyújuk is elfér... De hát úgy látszik, a pénz is lassan ér fel Misefáról Pest városába, meg a szállításhoz is idő igényeltetetik, míg onnan lejön Misefára... Már hetek teltek el s az ilyen várakozásban óhatatlan, hogy az ember el ne szólja magát. így járt Matyi is. Először a felesége tudta meg, majd Kis Balázs, a szomszéd. A végén még Dani koma fülébe is eljutott, hogy a Kása Matyi várja ám egy-lovas kocsi-szekerét a cifra ostor ráadással, Pest városából. így aztán volt miről beszélni az unalmas vasárnap délutánokon. Egy nap aztán megjött a postán a levél, ami arról értesítette Kása Mátyás urat, hogy kocsija megérkezett, csak menjenek be érte a postahivatalba, hivatalos órák alatt bármikor átvehető. Hej, meg is ö- rült Kása Mátyás meg a felesége s képzeletben már ott is ültek a kényelmes ülésben, hátul a cók-mók, kezében a cifra sallangos ostor... Csak Kis Balázs csóválta a fejét, mer ’’megrendült nagy hite Kása szomszéd nagy eszében, akiről mondták, hogy szinte már nem is bír vele”. — Hallja, szomszéd, — szólt át hozzá a kerítésen — vasúton kék annak gyünni, nem postán. Ki a fene hallott mán szekeret vagy kocsit postán gyünni?- Ne izéljen mán, szomszéd, - karattyolta Kásáné - mer az nem olyan igás-szekér ám, hanem úri kocsi, azér gyün postán. — De hájszen, — véli Halász Dani, a másik szomszéd — én, ha Matyinak vónék, a Csutkát felszerszámoznám, oszt avval mennék a postára. Oszt ott be is fognám rögvest, oszt prrr... az új ostorral, úgy gyünnék haza.- Mond valamit, szomszéd - hagyta helyben Matyi. Hát úgy is történt. Még Dani komának is üzentek, hogy lenne ott a postán a nagy eseménynél. 264
