A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
J. és szórjuk szét a világban. De mert nehéz egyedül jónak lenni: tartsunk össze. Amikor Szent Özséb remeteségben élt, látomása volt: látta, amint a sötét rengetegen át apró fények, lángok egy felé tartanak, és végül nagy máglyát alkotnak. Az apró lángocskákból az egész országot bevilágító máglya lett. Ebből megértette: a jó Istennek az a szándéka, hogy közösen éljenek. És kialakult a remetékből a Pálosok rendje, az egyetlen magyar alapítású rend. Nekünk is így kell közösen hordozni a világosságot a világban. Segítsen benne Isten kegyelme! Arató Jolán ÁPSttáé- ApíÁníÁ... Az igazi szeretet Istenből fakad, a lélek mélyén, mint láthatatlan mosoly; kiárad, mint melengető lehellet; vígasztal, mint együttérző részvét; jót tesz, mert csak a testvér javát akarja. Testvér leszek és kilépek önmagámból, hogy csak a Lélek útját járjam: a mindenkit megértő, mindent megbocsájtó, mindenkit szolgáló, mindenkit szerető Lélek útját. — Akkor az enyém vagy, mert értem teszed és nem magadért. Beléd felejtkezem és némán dicsőítlek: erőt szívok mindenhatóságodból, jóságot irgalmadból és Benned akarok maradni, hogy Te vezess az igazi szeretet útján, mialatt lelkem Beléd fonódik a kioltha- tatlan imalángban. Most már fölösleges szavakat mondani. Csak megbújok Benned, mint madár a fészkében, ahol védve érzi magát. Ezt a védőpajzsérzést szeretném megőrizni és magammal vinni a lelkem mélyén, amikor visszamegyek az emberek közé. Add meg nekem a szeretet-ott- honba tartozás tudatát, a biztonságot, hogy Tőled jöttem és ha Rád hagyatkozom, Te irányítasz és őrzői és olyan leszek, mint a kiröppenő póstagalamb: nem téveszthetem el a célt, de majd visszatalálok Hozzád, Istenem. — Minden póstagalambom szeretet-üzenetet visz, amit beleerősítettem a szívébe. A tiedbe ezt írtam: "A teremtményen át fedezd fel, tiszteld, csodáld a Teremtő Atyát. Krisztussal egyesülten próbáld valósítani a szeretet parancsát. Az Istenszeretetre és az em- berszeretetre törekvő akarásodban nyilvánul a Szentlélek: az Istenből kiáradó, átnemesítő erő." 248
