A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-06-01 / 6. szám

246

eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne (János 6,56).

♦

Háborúk, kegyetlenkedések, menekülés az ellenség elől, hazátlanság, bűnök, gyűlölet mindig voltak. De a

Békési István

napi szentáldozás kegyelme a huszadik század nagy áldása. Ne panaszkodjunk hát, hogy más korokban jobb volt az ember sorsa, hanem használjuk ki századunk legnagyszerűbb lehetőségét: vegyük magunkhoz naponta az Urat az Oltáriszentségben...

j

Mint Istennek szent és kedves választottjai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva egy testben. Legyetek hálásak... (Kol. 3,12-16)

Nem mintha már elértem volna, vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem. (Fii. 3,12)

Aki nekem kíván szolgálni, engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. (Jn. 12,26)

Ő

gy lelkünket újító triduum vagy lelkigyakorlat után mindig felmerül bennünk a kérdés: hogyan megyünk majd tovább azon az ú- ton, amelyet megkívántunk és magunknak valónak ismertünk föl?

Szeressük, becsüljük, olvassuk magunkban és közösen a Szentírást. Gárdonyi ”A falábú” című elbeszélésében valaki egy bibliát talál, amelybe ez volt írva: ”Ez a könyv a könyvek Könyve. Aki hétszer elolvassa, sok nyavalyától megszabadul. Aki hetvenhétszer: mennyei kincset talál benne.” — Próbáljuk ki, mert bizony igaz ez.

Tartsuk lakásunk főhelyén a feszületet, pillantsunk rá szívesen és sokszor. Es ilyenkor mindig jusson eszünkbe: valaki minket úgy szeretett, hogy a szíve megszakadt érettünk. Amikor Jeanne d’Arc-ot a máglyára vitték és meggyújtották alatta a tüzet, a füst gomolyogva szállt fel, és Jeanne odakiáltott a papnak, aki elkísérte a kivégzésre: ’’Tartsd magasra!” — ti. a feszületet, hogy láthassa. Ekkor a pap lándzsahegyre szúrta a feszületet, úgy tartotta föl, hogy a lány utolsó pillanatáig láthassa.