A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-05-01 / 5. szám

237 newald kiadó, Mainz, 236 lapj arról van szó, hogy az üdvösség keresz­tény jóhíre, evangéliuma, alkalmasabb az embernek az elnyomás kü­lönféle formáiból való kiszabadítására, mint bármilyen szekuláris, val­lástól elvonatkoztatott, utópia, pl. a marxizmus. - Metz és az őt kö­vető politikus teológusok nem mindenestől ítélik el a marxizmust; a keresztény hit sem közömbös az emberi szolidaritás eszméi iránt. De egy lépéssel továbbmenve azt is állítják, hogy azok a személyes indí­tékok, amelyek az embert az igazságosságért és testvériségért való tör­ténelmi küzdelemre öszönzik, mélyebben alapozottak egy hívő ke­resztényben, mint egy marxistában. - Tény, hogy a mai marxista gondolkodók közül is egyre többen kérdőjelezik meg azt a klasszikus marxi tételt, amely szerint az embernek nincs szüksége egyéni moti­vációkra az elnyomás ellen folyó küzdelemhez, mert arra mindenkit a történelmi szükségszerűség kényszerít. Már Max Horckheimer azon a nézeten volt, hogy a marxi boldogabb jövő eszméje még önmagában nem igazolhatja a történelmi emberiség szenvedéseit. A cseh kommu­nista filozófus, Viteslav Gardavsky, pedig évekkel ezelőtt felvetette a kérdést: Miért kockáztassa az ember az életét is a marxizmusért? Ta­lán azért, mert önfeláldozása révén gyermekei és unokái majd boldo­gabb életet élhetnek? De ki és mi biztosítja ezt? — Ilyen és hasonló kérdésekre, írja Metz, csak a kereszténység ad feleletet. Az élők és holtak Istene képes egyedül arra, hogy míg az elkövetkező nemzedé­keknek megadja a boldogabb életet, a holtaknak is, a történelem ál­dozatainak is igazságot szolgáltat. A vallástól elvonatkoztatott utópi­ák, fűzi tovább Metz gondolatait, ezért maradnak mindig csak utópi­ák. Semmiféle jövőbeli boldogság nem képes jóvátenni az apák szen- déseit, semmiféle elkövetkező társadalmi fejlődés nem törli el az igaz­ságtalanságot, amit a halottak életük folyamán elszenvedtek. Az igaz­ságosságot csak a keresztények forradalma valósíthatja meg a földön. — Metz nem határozza meg közelebbről ezt a forradalmat. Biztosan nem pápai hadosztályokra, számít és nem kíván egy II. Gyula-szerű harcias egyéniséget a pápai trónra... Megelégszik azzal, hogy egy láto­mást vázoljon fel egy osztály tálán világegyházról, amelyben népek és fajok megvalósíthatják vágyálmukat, a társadalmi igazságosságot. A Szentszék kimutatása szerint 34 új püspökséget alakítottak az elmúlt esz­tendőben. A katolikus püs­pökök létszáma így 2282. Az új püspökségek nagy­részt a Harmadik Világ, főként Afrika, országaiban vannak. • Az 54 éves írót l és kritikust, Valerio Volpini-t, nevez­ték ki az Osservatore Romano igazgató szerkesztőjévé. Elődje, a 77 éves Raimondo Manzini nyugállományba került Ő I960 óta állt a lap étén és nevéhez fű­ződik az Osservatore öt világnyelven Rómából hallottuk

Next

/
Thumbnails
Contents