A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-05-01 / 5. szám

i

hogy ne járassák katolikus hittanórára gyermekeiket. Több német nagyvárosban a jugoszláv pedagógusok azzal fenyegették meg a gyerekeket, hogy szüleik útlevelét nem fogják megújítani és így vissza kell menniük Jogoszláviába, ha nem iratkoznak ki a hitoktatásról. Néhány szabadságra hazament szülővel ezt meg is tették. A frankfurti jugoszláv főkonzulátus Padjen nevű iskolamegbízottjának sehogysem sikerült a gyermekeknek a hitoktatásról való önkéntes kijelentkezését elérnie. Erre az az ötlete támadt, hogy rábeszéli a jugoszláv pedagógusokat, ne állítsanak ki végzettségükről bizonyítványt olyan tanulóik számára, akik hittanra járnak. A Willemer-iskola erélyes fellépésének köszönhető, hogy ebből semmi sem lett. Figyelmeztették a jugoszlávokat a terv törvényekkel ellenkező voltára. Hasonló kísérletekről más német nagyvárosokból is lehetett hallani, Koblenz, Stuttgart, Nürnberg és Ravensburg voltak azok a helyek, ahol szintén kísérleteztek a szülők megfélemlítésével.

az új vallási törvények Amíg az eddigi törvényhozásban a vallási társulások jogi helyzetéről szóló alaptörvényt a központi kormány fogalmazta meg, addig az új alkotmány ennek az alaptörvénynek megszerkesztését a szövetséges népköztársaságok ügykörébe utalja. Eddig csak Bosznia- Hercegovina és Szlovénia alkották meg új vallási alaptörvényüket s bár az új törvényhozás irányáról csak a többi szövetséges népköztársaság alaptörvényének elkészülte után lehet végleges véleményt alkotni, félő, hogy az új törvényhozás mindenütt arra fog vezetni.

220

hogy az egyházakat még jobban elszigeteli a közélettől és visszaszorítja ő- ket a templomok falai közé. Hogy ez az igazi szándék, az látszik abból, hogy megszűnt a marxisták-katolikusok között az a pár éve még élénk párbeszéd, amely a Praxis c. folyóirat hasábjain folyt s a dialógusban szereplő marxista ideológusokat végképp elnémították. Ma csak azok a marxisták írnak vallási kérdésekről, akik az egyházban egy o- lyan politikai doktrína képviselőjét látják, amelyet le kell küzdeniük és el kell hallgattatniuk.

A Glas Koncila tavalyi számaiban is többször foglalkozott azzal a veszély- lyel, amit egy modern állam számára tartogathat az a körülmény, hogy leendő funkcionáriusainak egész nemzedékét neveli fel abban a meggyőződésben, hogy az egyház valóban azonos azzal a torzképpel, amelyet róla eléjük vázol. Mert a ferdítések és valótlanságok nemcsak az egyház lényegéről hangzanak el. Idejétmúlt előítéleteket, rég megcáfolt vádakat hangoztatnak papságról és szerzetességről is. A zágrábi érsek különösen a Stepinac bíborost még ma is érő vádak ellen emelte fel szavát a hivatala gyakorlásában mindvégig akadályozott főpap évi emlékmiséin; róla a hivatalos Jugoszlávia még ma is azt állítja, hogy a németekkel kollaborált. Msgr. Kuharic Stepinac bíboros rehabilitálását kívánja. Ha ez nem történik meg és ha a perének tárgyalása (1946) során védőjétől benyújtott adatokat még ma sem lehet nyilvánosságra hozni, akkor "az emberi jogok ünnepélyes deklarációi alá kanya- rított aláírások arra valók, hogy elfödjék a valóságot" - így a Glas Koncila.