A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
218 dagógusnak sem tiltjuk meg, hogy vallásos legyen. Mivel azonban nálunk az iskolák a szocialista állam és társadalom intézményei, nem elég, ha a pedagógus hallgat a vallásról a tanulók előtt, hanem feladata, hogy a vallás ellen beszéljen. Hogyan beszélhet egy hívő pedagógus meggyőződése ellen? Az állam nem fizethet olyan pedagógusokat, a- kik nem osztják világnézetét". Ebből a nyilatkozatból is érthető, miért bocsátottak el állásukból vallásos pedagógusokat, miért akadályozták sok helyen a különben megengedett hitoktatást. üzenet a nagynyilvánossághoz Ilyen körülmények között fordultak a püspökök 1973. októberében a nyilvánossághoz egy zágrábi konferenciájuk során megfogalmazott üzenetté. Ebben leszögezték álláspontjukat a jugoszláviai egyházi élet újonnan felmerült problémáival kapcsolatban. Az erre következő heves támadások mutatták, hogy elevenjére tapintottak. A püspökök jól választották meg közös nyilatkozatuk időpontját. Akkoriban folyt a sajtóban a készülő és a következő évben életbe is lépett új alkotmány tüzetes áttárgyalása. Az új alkotmánytervezet elvi síkon folyó megvitatásához akart az üzenet néhány észrevétellel szolgálni a vallászabadság kérdéseit illetően. Nem hallgathatják aggodalom nélkül, írták a püspökök, azt a tudományos köntösbe burkolt állítást, mely szerint a vallás és a hit ártalmas a társadalomra és ma Jugoszláviában csak megtűrt jelenség, a múlt e- gyik hagyatéka, amely idővel teljesen el is fog tűnni. A pedagógusok elbocsátásáról is említést tesz az üzenet. Megdöbbenésüknek adnak kifejezést a felett, hogy egyesek olyan biztosan merik állítani, hogy a népnevelésben nincs szükség többé vallásos pedagógusokra. Ha valakinek pusztán azért kell életpályát változtatnia, mert vallásos, vagy ugyanebből az okból nem választhat egy hivatást, amelyre pedig kedvet és hajlamot érez magában, az nemcsak alapvető emberi jogaiban szenved sérelmet, hanem életkedvét is vesztheti, életének nem látja tovább értelmét. Ilyen intézkedések állandó félelem és elégedetlenség állapotába döntenek embereket és a folyton hangoztatott humanizmussal sem lehet összhangba hozni azt, hogy valakit legbelsőbb meggyőződése miatt külön és hátrányos elbánásmódban részesítsenek. Az ilyesmi a társadalmat is megosztaná, kivételezettek és elnyomottak két kasztjába kényszerítené őket, ami a jelen esetben már azért is igazságtalan lenne, mert a mai jugoszláv társadalom többsége hívő és vallásos emberekből adódik. A püspökök üzenete az iskolában kötelező ateista kurzusokkal is foglalkozik. Az alkotmányban biztosított vallásszabadsághoz a gyermekek vallásos nevelésének szabadsága is hozzátartozik. Az ateizmust nem lehet tehát államvallássá előléptetni és olyan kiváltságokkal felruházni, amilyeneket a vallásos világnézettől megtagadnak. Külön foglalkozik az üzenet az ú- jabban a templomépítések körül felmerülő problémákkal is. Sokszor előfordul, hogy megígért engedélyeket megtagadnak, már egyszer megadottakat visszavonnak — nem egyszer súlyos a- nyagi károkat is okozva ezzel a terve
