A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-01 / 4. szám

188 hez, a lengyel megtelepedés útját pedig Opuliai László, Nagy Lajos híres nádoris­pánja nyitotta meg számukra 1384-ben, a czenstochówai kolostor megalapításá­val. 1439-ben már a spanyol és portugál remetekolostorok is elküldötték követe­iket a pálosok magyarországi rendi nagygyűlésére. A középkor végén csak nálunk 170 kolostoruk állott s a lelki gondozás, a tanítás, az irodalom és művészet terén a rend egyik legjelentősebb tényezője volt a magyar életnek. Első virágzásuknak a török hódoltság vetett véget; a 17. század elejére a kolostorok nagy része elpusz­tult, a néhány megmaradt pedig vagyon és utánpótlás nélkül tengődött. □ A királykoronázás joga kitüntető megbízatás volt s a magyar főpapok olykor hajba is kaptak egymással érte. János, esztergomi érsek például már 1202- ben, még kalocsai érsek korában pörbe szállott érte Jób, esztergomi érsekkel. Esztergomi érsek korában (1204-23) meg neki gyűlt meg a baja az akkori kalo­csai érsekkel, a nagyravágyó Bertholddal, Getrúd királyné öccsével, aki a maga számára szerette volna biztosítani a koronázás jogát. A viszálynak csak III. Ince pápa közbelépése vetett véget (1209), aki úgy döntött, hogy nálunk a királykoro­názás a mindenkori esztergomi érseket illeti. Egyes külföldi krónikások úgy gon­dolták, hogy János érseknek része volt a főurak Gertrúd elleni összeesküvésében is. A király, II. András, mindenesetre megbízott benne. Amikor keresztes hadjá­ratba indult, őt bízta meg az ország ideiglenes kormányzásával, de a főurak rövi­desen kiűzték az esztergomi érseket az országból. a. vatikáni irattárak IX. Piuszra vonatkozó anyagát 1970-ben tették a kutatók számára hozzáférhetővé s a németek római Történeti Intéze­__________________ tének egy svájci német pap-tudósa, August egy merész történész Hasler, nyolc év kutatómunkája után jelen­tette meg könyvét a pápáról és az általa egybehívott első vatikáni zsinatról (Pius IX: Paepstliche Infallibilitaet und das erste Vati­kanische Konzil, Anton Hiersemann kiadása). Hasler szerint a joviális és engedékeny Pio no­no szokatlan eréllyel dolgozott azon, hogy a csalatkozhatatlanság dogmájának definícióját elfogadtassa az egybegyűlt püspökökkel. Már a zsinat előtt a nunciusok puhították a dog­ma kihirdetéseit ellenző püspököket, a Pro­paganda Fide zsarnoki hajlamokat mutató fe­je, Alessandro Barnabo bíboros egyenként hí­vatta magához a missziós püspököket és emlé­keztette őket, hogy a pápa alkalmazottai és fi­zetésüket is tőle kapják. A Rómába gyűlt fő­papok — ugyancsak Hasler szerint — eleinte naívul azt képzelték, hogy a trienti zsinathoz Augustin Hasler

Next

/
Thumbnails
Contents